6. rész: A jóslat.

- Eljött az ideje, hogy mindent megtudj. - mondta Rosa. - Az egész ezer évvel ezelőtt kezdődött, mikor Castiel apja Christian és az ő öccse Carlos, egyszerre szerettek bele ugyanabba a lányba, akit Kagoménak hívtak. De Kagome Carlost választotta, ez Christiannak fájt, de megpróbálta elviselni. Telt az idő és Kagome ikreket szült, de Christian nem tudott a két lányról. Christiannak elfogyott a türelme és felülkerekedett a fájdalma, megölte Carlost és Kagomét. Kagome elátkozta Christiant, hogy majd ha fia születik akkor ugyanolyan kegyetlen gyilkos lesz, mint az apja és ők ketten addig élnek, míg Kagome két leszármazottja elég erős sereget nem toboroz maga mellé és meg nem ölik Castielt és az apját. A két kislány Amy és Joana félvérek voltak, bukott és lidérc. Mikor elég idősek lettek Joana örök bosszút fogadott nagybátyja ellen, Joana Bale Josh anyja, már több mint 900 éves volt, mikor megszületett a bátyád, de belehalt a szülésbe. Aki bosszút fogad a gyilkosok ellen addig nem öregszik egy napot se, amíg a gyilkosok meg nem halnak. Amy már nem él, de ő a te és Lyzander ük-ük-ük-.....-ük-üknagyanyátok. Lyzander a te 30-ad unokatestvéred. A jóslat úgy szól, hogy majd eljön egy félvér lány és a nagyon-nagyon távoli rokona, aki szintén félvér, sereget gyűjtenek maguk köré és legyőzik a gyilkosokat, de ehhez mindkettőjük szüleinek meg kell halniuk. Mindketten különlegesek vagytok, de Lyzben feleannyi erő se lakozik, mint benned, te nem egy 8-as elemidomár vagy, hanem 20-as, tudom, a világon összesen három varázslény van aki 15-ös szint felett van és Te vagy az egyik.
- É-én??? De azt hogyan? - kérdeztem ledöbbenve. Nem hiszem el, hogy ekkora erő lakik bennem.
- Igen te. Nem tudom, de a jóslat megmondta, hogy majd lesz egy bukott, vámpír félvér lány akinek a vezetésével megöljük a gyilkosokat. Nekünk, akik bosszút fogadtunk az a kötelességünk, hogy tanítsunk téged és együtt öljük meg Castielt és az apját. Mostantól az a dolgod, hogy minden nap rendesen edz és tanuld meg használni a képességeidet. Szellemileg és fizikailag is meg kell edződnöd a csata előtt.
- Mikor kezdünk?
- Akár most azonnal, de akkor szólok Arminéknak és Lyznek. - mondta Rose, majd elővette a telefonját és tárcsázott, majd kiment a szobámból. Benéztem a szekrénybe, hogy van-e benne ruha és tele volt, így hát átöltöztem és felkötöttem a hajamat.

Mire kész lettem bejött Rose, hogy öltözzek át, de mikor meglátta, hogy már átöltöztem akkor csak annyit mondott, hogy látja megtaláltam a ruháimat. Lementünk a többiek már a nappaliban voltak. Jessy is átöltözött.

- Na akkor menjünk. - mondta Alice és felnyitott egy csapóajtót, ami alatt egy lépcső volt. Ez vezet a házuk alatt lévő barlangrendszerbe. Egyszer voltam lent, ott igen ritka és erős gyógynövények élnek, és egyszer Esme megkért, hogy szedjek párat. Amint leértünk a lépcsőn megláttam egy hatalmas asztalt tele fegyverekkel, volt ott többféle kard, tőr, íjak, egy rónaíró és két olyan kard, aminek mindkét végén penge van.

- Joe te válassz először. - mondta Rose. Odaléptem az asztalhoz és elvettem az egyik kétpengéjű kardot, Emett  másikat. Jessy íjat vett el, Edwarddal és Esmével együtt. Josh két egykezes kardot Arminnal, Carlise-nal és Lyzzel együtt, de Lyz két szamurájkardot választott, illik is hozzá. Alexy, Rose, Jasper és Bella tőröket vett el fejenként kettőt. És Alice elvette a rónaírót.

5. rész: Gyász.

Szerencsére Arminnak semmi komoly baja nem lett. A sebének nyoma se maradt hála a gyógynövényeknek amiket ráraktam a még vérző, friss sebre. Hamar vége lett a tanításnak, a tesóim eljöttek velünk Cullenékhez, ahol azonnal felpattantam a motoromra és Edward kíséretében elmentünk hozzánk. Anya kint várt minket a kapuban. Leparkoltunk és azonnal odarohantam.

- Szia anya. - mondtam és jó szorosan megöleltem anyát.

- Szia Joe. Hogy vagy? - kérdezte, láttam, hogy aggódik, fél.

- Én jól vagyok, de biztos nincs semmi baj?

- Van de még nem akkora, hogy tudnod kelljen róla. - mondta kilépve apa. Odarohantam és megöleltem őt is. - Menjünk be. - mondta apa, mikor elengedtem. Bementünk, leültünk és beszélgettünk, ekkor valaki kopogás nélkül bejött: Castiel.

- Áh Joana, jó téged látni. - mondta negédes mosollyal. - Még mindig nem vagy hajlandó beszélni velem?

- Tartom amit reggel mondtam. - jegyeztem meg szúrósan. - Ha olyan fontos, akkor előttük is mondod, de ha nem akkor takarodj! - mondtam egyre haragosabban. - Mi frászt akarsz tőlem?

- Rossz döntés. - mondta. - Amúgy az életedet... - mondta fenyegetően, én meg majdnem szívrohamot kaptam. ha ez komolyan beszél akkor talán kezdem érteni, hogy mi a nagy titok. Mindenki aki a szobában volt felugrott és megnyúltak a szemfogaik, kinőttek a szárnyak. Engem erőteljesen hátra taszítottak, de nem estem el, mert nem a lábamon álltam, lebegtem.

- Ha nem értetted volna, azt mondtam, hogy takarodj. - mondtam és hozzávágtam egy hatalmas tűzgolyót, de még csak meg se perzselte a nagyjából 1500 fokos tűzlabda.

- Joe, ne hergeld, gyere indulnunk kell. Most! - mondta Edward és karon ragadva elkezdett kifelé húzni, mivel lebegtem ellenkezni se tudtam. Felültem a motoromra és elindultunk. Eszméletlen sebességgel száguldottunk az úton, útközben az félelemtől és a haragtól elkezdtek folyni a könnyeim. Mikor megérkeztünk Alice szaladt ki hozzám.

- Nem lesz semmi baj, ne sírj. - mondta és olyan szorosan ölelt, hogy majdnem megfulladtam.

- De úgy félek. - mondtam ki amit éreztem. - Bántani fogja őket? - kérdezte olyan halkan, hogy csak Alice hallotta a szavaimat.
- Tudom hogy félsz, de nem, a testvéreidnek baja se lesz. - mondta, tehát a szüleim meg fognak halni.
- Nem tudjuk megvédeni őket? - kérdeztem a sírástól elcsukló hangon.
- Sajnos nem, a jóslat is kimondja, hogy meg kell halniuk, csak így lehetsz az, aki vagy. - mondta és elkezdte simogatni a hátamat, ez megnyugtatott, de még mindig nem értettem, miről beszél. Mikor már úgy-ahogy sikerült megnyugodnom, Alice-szel bementünk a házba amint beléptünk Rose, Bella és Esme szaladt oda egyszerre és szorosan átöleltek. Még mindig keservesen sírtam. Este gyorsan elaludtam, reggel mentünk suliba, ott találkoztam a testvéreimmel, azt mondták, hogy nem lett semmi baj, kicsit megnyugodtam ettől a hírtől, de még mindig zaklatott voltam, és ez az aznapi teljesítményemen is látszott. Törin én feleltem és ha Alice, Jessy és Lyzander nem súgtak volna akkor a tanár beírta volna az egyest. Volt gyógynövény ismeretünk, azon véletlenül benyögtem, hogy vámpír vérző sebére zsályát kell tenni, ami halálos méreg egy vámpír véráramába jutva. Pedig ezeket tudom, hisz amióta az eszemet tudom anya ezt tanítja nekem, mert azt szeretné, ha az ő példáját követve gyógyító lennék. És tetszik is nekem az ötlet. Aztán volt közelharc, azon szerencsére Jessyt kaptam, puszta kézzel harcoltunk, de két ütés után egyszerűen összeestem, sikerült elájulnom, vittek az orvosiba. Ilyen az én formám. Suli után Cullenékhez mentünk, ott vacsiztam, majd tanulás nélkül elmentem aludni. A következő napom se volt jobb, majdnem ugyanezt játszottam el, ez a nap már csütörtök volt. Pénteken úgy volt, hogy már otthon alszom, suli után mentünk haza. Amikor megérkeztünk észrevettem, hogy tárva-nyitva van az ajtó. Két tűzgolyóval a kezemben, félve léptem be a lakásba. Jessy két gömbvillámot tartott a kezében. Én mentem elől, beléptem a nappaliba és azonnal sokkot kaptam a látványtól. Az egész szoba úszott a vérben, a szüleinket kegyetlenül meggyilkolták, de dulakodásnak nyoma sem volt, tehát a tettes hipnotizőr: Castiel. Odaértek mellém a testvéreim is, odamentem anya teste mellé, a mellkasára borultam és csak keservesen zokogtam. A szárnyam a félelemtől már ki volt nőve és a fogaim is megnyúltak.

Josh apához ment oda és ott sírt, Jessy meg csak a földre rogyott és ott szívszorítóan zokogott. Csak sírtam, sírtam és sírtam, mikor valami fura erő áramlott a testemből és lebegtem, de nem én voltam. Furán ragyogtam, az arcom izzott, a könnyeim még mindig hullottak.

- Menjetek innen. - mondtam a testvéreimnek, akik felkapták a fejüket és látták mi van készülőben, így azonnal kifutottak a házból. A keserűség, a gyász, a düh és a félelem olyan erős volt bennem, hogy szó szerint izzott körülöttem a levegő, egyre melegebb volt, egyre jobban izzottam, nem értettem mi történik. Majd egy hatalmas tűzcsóvát lőttem a fejem fölé, ami kilyukasztotta az emeletet és a tetőt. Egyre magasabbra emelkedtem, mikor kint voltam a házból zokogva elordítottam magam.

- Esküszöm, hogy bosszút állok rajtad Castiel Bale! - hangom olyan erősen csengett, hogy szerintem az egész város hallotta.

- Joe, gyere, menjünk innen, itt nem vagy biztonságban, kezdődik. - mondta Josh és felemelkedett mellém, megfogta a kezemet és elkezdett lefelé húzni. Leszálltunk a földre, felültünk a motorjainkra és elszáguldottunk onnan, egyenesen Cullenékhez.

*Alice szemszöge*

Mikor megláttam a tűzcsóvát, tudtam, hogy itt az idő.

- Segítsetek rendbe hozni Joe szobáját. - mondtam. Két perc alatt elkészültünk és ekkor láttam, hogy Joe kiemelkedett a házból és hallottam, amit zokogva ordított: - "Esküszöm, hogy bosszút állok rajtad Castiel Bale!" Eluralkodott rajta a gyász és a fájdalom, s ez kihozta belőle a valódi énjét. Alig telt el tíz perc és a három testvér kisírt szemekkel ért ide.

*Joe szemszöge*

Mikor odaértünk Rose nyitott ajtót. Minden ruhánkat ott hagytuk, így majd vásárolnunk kell de ez a legkisebb baj.

- Gyertek, megmutatjuk a szobáitokat. - elindultunk befelé, felmentünk az elsőre. Jött velünk Jasper és Alice.

- Ez a te szobád Josh. - mondta Jasper. - Szeretnél beszélni róla?

- Kösz haver, de most nem, inkább egyedül lennék. - mondta a bátyám és bement a szobájába. Jasper lement a nappaliba. Haladtunk tovább. Majd megálltunk egy másik szobánál.

- Jessy ez a te szobád. - mondta Alice. - Szeretnél beszélni?

- Igen, kérlek gyere be. - mondta szipogva a húgom.

- Gyere, menjünk fel, megmutatom a te szobádat. - mondta Rose és elindultunk felfelé, a tetőtérbe mentünk. - Ez lesz a te szobád. - mutatott arra, amire eddig azt mondták, hogy állandóan zárva van, mert csak kacatokat tartanak ott. Bementünk, a szoba szebb volt mint Rosé, hatalmas volt, a falak világos narancssárgák, és a falakon rajzok voltak, az álmomat ábrázolták, csak színek és nevek nélkül. A rajzok maguk feketék voltak.

4. rész: Közelharc.

Az első óra közelharc volt, párokra osztottak minket. Én Armint kaptam, Lyzander Castielt, Nina Alexyt, Jessy Alicet, Rosa Kimet a többieket nem figyeltem. Lehetett választani, hogy tőrrel, karddal vagy puszta kézzel harcolunk. Mi Arminnal tőrt választottunk, fejenként kettőt vettünk el, Jessyék puszta kézzel harcoltak. Nináék szintén puszta kézzel harcoltak, míg Lyzanderék fejeként két karddal, és Rosáék szinté karddal harcoltak.
- Sok sikert Joe. - mondta Armin mosolyogva és nekem rontott, a kezdődő harc hevétől megnyúltak a szemfogaim, a szárnyam kinőtt, Armin karmai is megnőttek, állatiasabb lett, vadabb. Armin tőre elől félreugrottam, majd én támadtam. Csak szúrtunk, vágtunk és kitértünk a támadások elől, a heves küzdelem egyre jobban hasonlított valami életveszélyes keringőre. Észre se vettük, hogy már velünk együtt csak három páros van talpon: Én és Armin, Lyzander és Castiel meg Jessy és Alice. A többiek mind elképedve figyeltek minket.

*Jessy szemszöge*

Közelharcon Alicet kaptam párnak, mi puszta kézzel harcoltunk, a szemfogaim megnyúltak. Én ütöttem először, de Alice elhajolt, majd leterített engem a földre, de felugrottam és óvatosan, de mégis erőteljesen a földhöz csaptam a lányt. A mi harcunk egy veszélyes keringővé vált, mely villámgyors ütésekből, rúgásokból, dobásokból, hárításokból és kitérésekből áll. Már jó ideje küzdöttünk, mikor észrevettem, hogy velünk együtt csak három pár harcol: Én és Alice, Joék és Lyzanderék. Mindenki más tátott szájjal figyelt minket.

*Lyzander szemszöge*

Castielt kaptam párnak, mert miért is ne... Mi karddal harcoltunk, a kezdődő harc hevétől kinőtt a szárnyam és a szarvam, a szárnyam is felemás, mit a szemem. Akkora, mint egy bukotté, de nem tollas, hanem sima bőrszárny. A bal fekete, a jobb vérvörös, mint a szarvaim. Én csaptam le először Castielre, de hárított, a harcunk erőteljes volt, tele veszedelemmel, bosszúval, haraggal, dühvel és félelemmel. Mivel ismertem a legendát és a hozzá tartozó jóslatot, így nem engedhettem, hogy idő előtt baj legyen. Harc közben, mintha az idő lelassult volna, majd jóval később azt vettem észre, hogy rajtunk kívül már csak két páros harcol: Joék és Jessyék.

*Nina szemszöge*

Alexyt kaptam, mi is puszta kézzel harcoltunk, de nem túl sokáig, mert egy idő után már mind a három párt figyeltük. Nemsokkal azután, hogy abbahagytuk a harcot Castiel leterítette Lyzandert és megvágta a karját, ami azt jelentette, hogy vége a harcnak, így két páros maradt: Jessyék és Joék. Jessynek nehéz volt Alice-szel, viszont nem értem miért. Jessy  kitűnő harcos így fejben lejátszotta már az elején az egész harcot, de Alice győzött, Jess megadta magát. Így csak egy pár maradt Joe és Armin. Véleményem szerint tőrrel a legnehezebb harcolni, mert nincs se túl közel se túl messze az ellenfél és szinte lehetetlen kiszámítani, hogy mikor, hogy tudsz védeni. A harcuk vége az lett, hogy Joe megvágta Armint, de sokkal mélyebben, mint tervezte, Armin erősen vérzett.

*Joe szemszöge*

Túl erősen vágtam meg.

- Armin, sajnálom. Valaki hozzon zsályát, körömvirágot, kamillát és mandragórát. Kell még egy mozsár, géz és ragtapasz. - kiáltottam.

- Azonnal hozom. - hallottam Jessyt, aki elszaladt a gyógynövényes kert felé két percen belül vissza is jött és hozta, amit kértem. Összetörtem a növényeket, ráraktam Armin sebére és leragasztottam.

- Mivel mély a seb legalább tíz percig hagyd rajta a kötést. - mondtam. - Tényleg sajnálom, hogy megsebesítettelek. - mondtam.

- Nincs semmi baj, gyorsan rendbe jövök, hála a növényeknek. - mondta Armin és megölelt. Jól esett az ölelése, nagyon megijedtem, hogy komoly baja lesz, de minden rendben van.

3. rész: Az álom, ami valóra válhat.

Aznap éjjel olyat álmodtam, amit akkor még nem értettem. Álmomban egy tisztás közepén lebegtem, a szárnyam nem mozgott, a szemfogaim ki voltak nőve, nem tudom, hogy lebegtem a szárnyaim nélkül. Még mellettem lebegett Lyzander, Josh, Jasper, Esme, Emett és Bella, alattunk a földön ott álltak támadó pozícióban a többiek: Jessy, Edward, Alice, Carlise, Rosalya, Rosaly, Cassy, Nina, Kim, Jared, Alexy és Armin. Mind támadó pozícióban voltunk, nekünk, akiknek olyan képessége van amivel tud távolra is támadni volt a kezünkben tűzgolyó, gömbvillám vagy bármi ami az erőnkből kitelik akinek másfajta képessége van, azok fegyvert fogtak. Szemben velünk ott volt Castiel és a csatlósai, a csatlósok között ott volt Nathaniel, Maja, Emyly, Amber Lisa és Kentin is. Lyzander és én elengedtünk egy-egy tűzgolyót, az égbe, jelezvén, hogy támadás, majd megfogtuk egymás kezét és támadtunk...

Reggel nyugtalanul keltem, a szárnyam a szemfogaimmal együtt kint volt, hogy lehetett ilyen hatással rám egy álom? Felültem és ekkor vettem észre, hogy úgy lebegek, hogy nem használom a szárnyaimat.
- Rose, mi történik? - kérdeztem picit ijedten.
- Kezdenek feltörni az eddig szunnyadó erőid. - mondta mosolyogva a lány. - Hamarosan itt az idő, hogy mindent megtudj, de sajnos előtte még hatalmas veszteség fog érni téged, csak így válhatsz azzá, aki vagy, és ezt ő is tudja. - mondta és mielőtt bármit is kérdezhettem volna bejött Alice.
- Mi történt? Valami furát éreztem. Joe, te lebegsz. - mondta elhűlve. - Tényleg hamarosan itt az idő. Ne kérdezz, majd megtudod, már csak pár hét. Na de készülődjünk, be kell érni suliba. Nem Joe, nem mehetsz motorral, sajnálom, de a biztonságod a legfontosabb. - ezek szerint látta, hogy meg akarom kérdezni, hogy motorozhatok-e. Kár, így olyan vagyok, mint egy rabmadár, kalitkába zártak.
- Nem vagy kalitkában, és nem vagy rab. - mondta Edward, mindig elfelejtem, hogy gondolatolvasó. - Majd ha gondolod suli után elmegyek veled motorozni egyet, elkísérlek haza, meglátogatni a szüleidet. - mondta kedvesen Edward, ő tényleg igazi jó barát. Köszönöm, gondoltam. Gyorsan felöltöztünk, reggeliztünk és mentünk suliba, Lyz, Jess, Josh, Kim, Jared és a Wolf ikrek már a kapuban vártak.
- Sziasztok. - köszöntem mosolyogva és egyesével mindenkit megöleltem.
- Hogy vagy? - kérdezte Jessy.
- Furán, nem tudom, mi történik Ti is furcsák vagytok. És volt egy fura álmom: Álmomban egy tisztás közepén lebegtem, a szárnyam nem mozgott, a szemfogaim ki voltak nőve, nem tudom, hogy lebegtem a szárnyaim nélkül. Még mellettem voltatok ti is: Lyzander, Josh, Jasper, Esme, Emett és Bella velem lebegett, alattunk a földön ott álltatok támadó pozícióban ti, akik nem tudtok repülni: te (Jessy), Edward, Alice, Carlise, Rosalya, Rosaly, Cassy, Nina, Kim, Jared, Alexy és Armin. Mind támadó pozícióban voltunk, nekünk, akiknek olyan képessége van amivel tud távolra is támadni volt a kezünkben tűzgolyó, gömbvillám vagy bármi ami az erőnkből kitelik akiknek másfajta képessége van, azok fegyvert fogtak. Szemben velünk ott volt Castiel és a csatlósai, a csatlósok között ott volt Nathaniel, Maja, Emyly, Amber Lisa és Kentin is. Lyzander és én elengedtünk egy-egy tűzgolyót, az égbe, jelezvén, hogy támadás, majd megfogtuk egymás kezét és támadtunk...
- És ezt eddig miért nem mondtad? - kérdezte egy időben az összes Cullen.
- Mert nem tudtam, mit jelent. E miatt lebegtem reggel? - kérdeztem zavarodottan.
- Igen. Jess nálatok mi a helyzet? - kérdezte Alice.
- Tegnap suli után eljött hozzánk, de el tudtuk küldeni. De legközelebb nem lesz ilyen egyszerű.
- Tehát hamarosan itt az idő. - állapította meg Bella. Én még mindig nem értettem, miről beszélnek. Ekkor odajött Castiel.
- Joana beszélhetnénk?
- Persze, de csak akkor, ha Josh és Jessy is jöhetnek. - mondtam automatikusan.
- Négyszemközt akarok beszélni veled.
- Úgyis elmondanám nekik, tehát hallhatják ők is, sőt mind hallhatják akik itt vannak. - láttam, hogy egyre idegesebb lesz, Bella figyelmeztetően oldalba bökött, hogy ne hergeljem tovább Castielt.
- De én csak veled akarok beszélni. - mondta a csak szót kihangsúlyozva.
- Akkor nem beszélünk, ennyi. - mondtam és ezzel a témát lezártnak tekintettem. Castiel vetett rám egy dühös pillantást és elment.
- Legközelebb legyél óvatosabb Joe, Castiel túl veszélyes, ha továbbra is így hergeled akkor nagyobb lesz a baj. - mondta Lyzander.
- Tudom... vagyis inkább érzem, de olyan jó hergelni. - vettem fel egyik legszebb, legangyalibb mosolyomat, de legbelül iszonyatosan féltem. Castiel, aki tegnap még kedvesnek mutatkozott, egy veszélyes őrült, pláne hogy lidérc. - Viszont menjünk órára, mielőtt elkésünk. - mondtam és megindultunk befelé. 

2.rész: Az első nap (part2)

- Sziasztok gyerekek,  én  vagyok az osztályfőnökötök: Vanessa Cole. Kajit és bukott félvér. 15-ös elemidomár. Kérlek egyesével mutatkozzatok be. Mondjuk kezdd te. - mutatott rám.

- Sziasztok a nevem Joana Black, de szólítsatok csak Joe-nak. Vámpír és bukott félvér vagyok. 8-as elemidomár.

- Köszönjük Joe. Most jöjjön a melletted ülő fiatalember. - mondta ofőnk és Castiel felállt.

- Sziasztok Castiel Bale vagyok. Lidérc, 10-es hipnotizőr és álomrabló keverék. - mikor Castiel leült az előtte ülő szőle lány felállt.

- A nevem Amber Hart, nekromanta és 7-es jós.

- Sziasztok a nevem Charlotte White vámpír és nekromanta félvér. 8-as szintű pajzs képességem van.

- Lyzander Hill vagyok, démon és bukott félvér. 12-es tűzidomár.

- Lisa Torres vagyok. Kobold, 7-es éjőr.

- Maja Cold, szirén és démon félvér 9-es fagyasztó.
- Emyly Sunders vagyok, kobold, szirén és bukott keverék. 10-es árnyőr.
- Armin Wolf vagyok, vérfarkas és kajit félvér. 7-es földidomár.
- Alexy Wolf, Armin ikertestvére. 10-es villám lovas.
- Sziasztok Jessy White vagyok, Joana fogadott húga, vámpír. 8-as elektro pajzsom van.
- Jessy apukádat nem Karl White-nak hívták véletlenül? - kérdezte Charlotte.
- De, akkor a te apukád Eric volt?
- Igen. Akkor mi...
- Unokatestvérek vagyunk. - fejezte be Charlotte helyett a mondatot Jessy.
- Rendben lányok, örülünk, hogy megtaláltátok egymást, de haladjunk a bemutatkozással. - szakította félbe őket az ofőnk.
- Kim Joung vagyok, argorian és nekromanta félvér. 6-os vízidomár.
- Alice Cullen vagyok. Szirén és nekromanta félvér, 9-es szellemlovas. - vajon miért hazudott Alice? Ő nem szellemlovas és nem is 9-es. 13-as szintű és látja a jövőt, de nem olyan mint a többi jós. Ő a lehetséges variációkat látja, mert a jövő változékony.
- Nina Knight, vérfarkas, 10-es álomőr.
- Rosalya Baker, elf. 9-es légidomár.
- Cassydy Baker, Rosa unokatesója, szintén elf. 7-es jós.
- Köszönjük fiatalok. - mondta a tanárnő. - menjetek szünetre, órán találkozunk. Alice-szel kimentünk a folyosóra.
- Alice, megkérdezhetem, hogy miért hazudtál, amikor a képességedről beszéltél? Még életemben nem láttam olyan látót aki ennyi idősen ilyen erős lenne.
- Majd megtudod, hogy miért nem mondtam igazat, de mindjárt balhé lesz. Jön Castiel és Josh is. Itt maradjak? - kérdezte, mire én megeresztettem egy "mégis minek nézel te engem, hogy hagylak ilyenkor elmenni?" grimaszt, amire csak egy mosolyt kaptam válaszul. Majd olyan fél perccel később tényleg odaért a két jómadár.
- Joe, mit keres "ez" a közeledben? - mutatott Josh Castielre. Ahhoz képest, hogy Castiel Josh unokaöccse elég ellenséges vele, talán tud valamit, amit én nem?
- "Ennek" - itt Castielre mutattam. - van neve is, ráadásul ő az unokatestvéred, ha nem tudnád... És az osztálytársam.
- Joana, Josh Black a bátyád? Apám mindig azt mondta róla, hogy veszélyes alak.
- Ő veszélyes? Csak nem magadról beszélsz te őrült? - kérdezte Alice, majd odajött Lyzander, Rose, Emett és a többi fogadott testvérük.
- Castiel hozzá ne érj Joanahoz. - mondta fenyegetően Emett.
- Miért? Mi lesz? Megölni nem tudtok... - nem értettem ezt az egészet.
- Gyere Joe, menjünk. - mondta Rose.
- Mi volt ez? - kérdeztem, mikor már az udvaron sétáltunk.
- Majd megtudod, ha eljön az ideje, de egyenlőre maradj távol Castieltől, mert veszélyes. - mondta és megölelt.
- Akkor ezért mondja mindig Josh, hogy vigyázzak a lidércekkel?
- Igen de menjünk órára, el ne késsünk. - mondta Rose és elindultunk befelé. A maradék két óra hamar eltelt. Órák után a Wolf ikrekkel beszélgettem, mikor odajött Castiel.
- Gyere velem kislány. - mondta.
- Egy; nem vagyok kislány. Kettő; nem mondod meg, mit tegyek. - mondtam lenézően.
- De velem jössz. - mondta és hipnotizálni akart de Armin behúzott neki egyet.
- Joe azt mondta, hogy nem megy veled. Nem értetted?
- Mi van itt? - szaladt ide Kim, Kim bátyja, Jared, Cullenék, Jessy és Josh.
- Castiel kényszeríteni akarta Joe-t, hogy menjen vele. - mondta Alexy.
- Kezdődik... - mondta Bella. Kim és Jared kivételével mind bólintottak, de én semmit se értettem. Ideért Lyzander is. - Castiel takarodj innen amíg szépen mondom. - mondta fenyegetően Bella. Castiel elment. - Joe te mostantól sehova se mehetsz egyedül, egy valaki mindig melletted lesz, de inkább ketten. - furcsa volt hallani, hogy a mindig kedves és megértő Bella, most parancsokat osztogat. Megcsörrent a telefonom, arrébb mentem, hogy felvegyem, anya volt az.
- Szia anya, baj van? - kérdeztem, mert ritkán szokott a suliban hívni.
- Szia Joe, nincs semmi baj, de szeretném, ha ma Cullenéknél aludnál, Carlise-nal és Esme-vel már beszéltem, majd Rose ad kölcsön ruhát. És kérlek szólj Joshnak és Jessynek, hogy siessenek haza.
- Rendben anya, majd elmondod, mi a baj?
- Majd idővel megtudod kicsim. Menjél, szia.
- Szia. - mondtam és letettem.
- Ki volt az? - kérdezte aggódva Jess.
- Anya, azt mondta, hogy ma Cullenéknél kell aludnom és hogy Josh-sal most induljatok haza.
- Renden, akkor vigyázzatok Joera. - mondta Josh és elindultak haza. Felszálltak a motorjaikra és elszáguldottak.
- Gyere Joe, menjünk. Kérem a kulcsokat. - mondta Rose, odaadtam a kulcsokat amiket azzal a mozdulattal átadott Bellának.
- Sisakot hol találok? - kérdezte Bella.
- Az ülés alatt. - válaszoltam és Bella elindult a motorom felé, Edward felszállt a sajátjára, mi többiek Lyzander és Alexyék kivételével Alice kocsijához mentünk. Beszálltunk és Alice indította is a motort. Elindultunk, majd mellénk zárkózott Bella, Edward és Lyzander motoron és az ikrek egy másik kocsival. Szép nagy konvojjal mentünk a Cullen házhoz. Az út még kocsival is fél óra volt, pedig száguldottunk, mint valami őrült. Mikor kiszálltunk a kocsiból Esme jött oda és szorosan átölelt.
- Szia Joe. Nem tudom, hogy anyukád mondta-e, de az elkövetkezendő pár napban itt kéne maradnod, nem csak ma.
- De Esme, miért? - kérdeztem. - Semmit se értek. - mondtam.
- Nem baj Joe, majd megérted, ha eljön az ideje. - biztatott Carlise.
- Mindannyian csak azt mondjátok, hogy majd megértem, de mit? - fakadtam ki, a könnyeim már patakokban folytak.
- Gyere Joe, nem lesz semmi baj. - mondta Rose és átkarolta a vállam és így vezetett be a házba. Felmentünk Rose szobájába, ami a tetőtérben van. A szobával szemben volt egy másik is, de az zárva van, soha nem voltam még bent, azt mondták, hogy ott csak régi kacatokat tartanak. Este rengeteget beszélgettünk Rose-zal, Bellával, Alice-szel és a fiúkkal. Majd késő este mentünk aludni.

1. rész: Az iskola: első nap.

Hétfőn, szeptember másodikán túl korán keltem fel, hajnali négykor. Úgy döntöttem, hogy nem akarok rossz benyomást kelten rögtön az első napomon, így összefogtam a hajamat és csinosan, de maradva a saját egyéni stílusomnál felöltöztem: 

Mire elkészültem öt óra lett, lehet ébreszteni Josht és Jessyt és mehetek reggelit csinálni.

- Jess ébredj! Még fel kell öltöznöd és reggeliznünk kell. - mondtam, mikor beléptem húgom szobájába, és széthúztam a sötétítő függönyt. Nem értem hogy tud koromsötét szobában aludni...

- Joe hagyj aludni... - morgott nyűgösen Jessy.

- Öt perc múlva visszajövök addigra mássz ki az ágyból, vagy hozom a hideg vizet. - fenyegettem Jessyt, majd átmentem bátyámhoz.

- Josh kelj fel! - mondtam és lerángattam bátyámról a takarót. - Ha öt percen belül nem mászol ki az ágyból hozom a vizet... - mondtam és visszamentem Jessyhez, aki már a szekrénye előtt állt. - Segítsek? - kérdeztem.

- Igen, nem tudom mit vegyek fel... - siránkozott a húgom. Beálltam a szekrénye elé és a kezébe adtam pár ruhát. - Menj, vedd fel ezeket, addig megnézem, hogy Josh felkelt-e már.

Átmentem Josh szobájába, aki már félig fel is öltözött. Visszamentem Jesshez aki már a hajával babrált.

- Gyere ide, segítek. - mondtam, idejött és elrendeztem a haját, hogy jól álljon. Ez lett az én kishúgomból: 

- Lányok kész vagytok? - kérdezte Josh.

- Igen, menjünk reggelizni. - mondtam határozottan. Lementünk, anya már csinált reggelit. Mikor leültünk anya elém és Jessy elé tolt egy-egy pohárnyi állati vért, és nekiláttunk a reggelinknek, ami almás palacsinta volt. Mikor elkészültünk felpattantunk a motorjainkra és elindultunk a suliba, 10 perc alatt odaértünk, még elég üres volt a parkoló, csak Alice kocsija és Edward motorja állt a parkolóban meg még két autó és három motor. Leparkoltunk a kapu mellett és bementünk a suliba. Veszekedést hallottunk az egyik teremből, megálltunk az ajtó előtt:

- Hogy tudnátok megölni engem ti gyenge senkik? - hallottuk egy ismeretlen fiú hangját.

- Megoldjuk, de öt éven belül meghalsz... Nem hagyjuk, hogy több ártatlant megölj... - hallottam egy másik fiú hangját.

 - Gyere Lyzander, menjünk innen, hagyjuk ezt a gyilkost. Ha mèg valaki árva lesz miatta akkor már elég erősek leszünk... - ezt Alice mondta. Tudtuk hogy ki fognak jönni ezért úgy tettünk, mint akik most értek ide. - Sziasztok, hogy-hogy ilyen korán jöttetek? - kérdezte mosolyogva Alice.

- Túl korán keltünk. És ti? - lerdezte Jessy.

- Volt egy kis dolgunk. - válaszolt a fiú. - Amúgy a nevem Lyzander gondolom ti vagytok Joana, Jessyca és Josh. - nyújtott kezet a fiú mindhármunknak.

- Örülök hogy megismerhettelek Lyzander, én Joana vagyok de nyugodtan szólíts Joe-nak. A húgom: Jessy, és a bátyám: Josh.

- Cullenék már sokat meséltek rólatok.

- Nekem mennem kell. - mondta Josh. - Sziasztok, vigyázzatok magatokra. Joe, Jess lidércekben sose bízzatok... - mondta Josh és el is ment.

- Szerintem mi is menjünk órára. Lyzander, te is az osztálytársunk leszel? - kérdezte Jessy.

- Igen, de gyertek, ne késsünk el. - mondta a fiú és bementünk a terembe, már alig volt hely. Én egy vörös hajú fiú mellé ültem.

- Szia. - köszönt barátságosan. - A nevem Castiel Bale. Téged hogy hívnak?

- Joana Black. - ismerős volt a neve... - Nem volt véletlenül Joana Bale a rokonod?

- De a nagynéném volt, de a születésem előtt négy évvel meghalt. 

- Értem. - mondtam.  És itt vége lett a beszélgetésnek, mert bejött ofőnk...

0. rész: Előszó/Bemutatkozás

Üdvözlöm az összes kedves olvasómat. :) itt szeretnék közölni pár információt az új blogomról. Először is: itt több történetből/filmből/játékból is használok neveket, vagy fajokat pl.: Twilight, The Elder Scrolls V. Skyrim, Might and Magic Heroes 6. A CsJ-ből is használok karaktereket, de a külsejüket, jellemüket megváltoztatom (nem mindenkiét, csak azét akiét szükséges). Ez a történet egy nem létező világban játszódik a földön, ahol rejtett közösségekben élnek emberfeletti lények: szirének, vérfarkasok, vámpírok, bukott angyalok, lidércek, kajitok (két lábon járó, beszélő macskák), argorianok (két lábon járó beszélő hüllők), koboldok, elfek, tündék (itt a kettő nem ugyan az), démonok, nekromanták és ezen fajok keverékei, akiket ha csak két faj vére egyesül bennük akkor félvéreknek hívnak. És akkor végre a történetről bővebben: 10 évvel a faji háború után vagyunk, ahol több százezer emberfeletti lény halt meg, az emberek ezt a háborút úgy emlegetik, mint a III. Világháború, akik látták az emberfeletti lényeket, már nem nagyon élnek, aki mégis él, annak senki nem hisz. A történet Blueskytownban játszódik, ahol emberek kivételével minden faj él. Itt él a három főhősünk: Joana Black, a bátyja Josh és a fogadott húguk Jessy White. Na és térjünk a történetre.

Sziasztok, a nevem Joana Black 16 éves vagyok, a becenevem Joe. Bukott angyal és vámpír félvér vagyok. A hajam derékig érő, vérvörös és enyhén hullámos. A szemeim felemásak: a bal fekete a jobb égkék. Van egy bátyám, Josh, aki 20 éves. Félhosszú fekete haja van, barna szemei. Ő lidérc és bukott félvér, és van egy fogadott húgom Jessy White, szintén 16 éves. Neki is derékig érő haja van, de egyenes és barna, a szemei vérvörösek. Ő teljesen vámpír, a szülei a törzsi háborúban haltak meg. Most kezdünk az új sulinkban, mert eddig általánosba jártunk. A sulink a Nightmare High School lesz, Josh is oda jár. Még van egy hetünk sulikezdésig.

- Joe van kedved lejönni velem, Jessyvel meg pár haverral a partra? - jött be a szobámba Josh.

- Kentin, Nathaniel, Joungék vagy Cullenék ott lesznek?

- Mind ott lesznek, meg még Rosa, Nina és Cassy.

- De jó, akkor öltözök és mehetünk. Motorral megyünk ugye?

- Mi mással mennénk? Apa nem visz el minket kocsival. És jobb a motor.

- Külön-külön motorral megyünk vagy kettővel?

- Hárommal. Na de öltözz, 5 perc múlva indulnánk. - mondta a bátyám és ki is ment a szobámból. Felkaptam a kedvenc bikinimet, a hajamat felkötöttem, mert nem szeretem motorozás után fél óráig fésülgetni. A bikinimre felvettem a kedvenc pólómat és egy fekete, szegecses farmert, a póló fölé a bőrdzsekimet és még a tornacsukámat is. Kimentem a garázshoz, Jessy és Josh már ott voltak, a táskámat beraktam az ülés alá, és kitoltam az Indiánomat a garázsból. Jessynek Harley Davidsonja van, Joshnak meg Yahamája. Felpattantunk a motorjainkra és leszáguldottunk a partra, mikor odaértünk a többiek már ott voltak.

- Rose, Bella, Alice. Sziasztok. - futottam oda a legjobb barátnőimhez, akik amúgy fogadott testvérek.

- Hé, csajszi... Mi már nem is létezünk? - jött oda Kim Joung egy másik nagyon jó barátnőm az oldalán Rosával és Ninával.

- Jajj bocsi. Sziasztok lányok. - mondtam és mindannyiukat egyesével végigölelgettem. Jessy is köszönt a csajoknak, majd átöltöztünk és bementünk a vízbe. Késő délután mentünk haza, anya már vacsival várt minket.

- Sziasztok gyerekek. Jól szórakoztatok a parton? - kérdezte mosolyogva anyu.

- Szia Sandra, nagyon jó volt. Mi a vacsi? - tért a lényegre az én drága bátyám, aki mindig csak a hasára gondol...

- Haspók... - mondtam nevetve és megöleltem anyát.

- Sütöttem pizzát, az lesz vacsira.

- Sandra, tudod, hogy mennyire szeretünk. - mondta nevetve Jessy és megölelte anyut. Vacsi után majdnem azonnal elaludtam. A hét többi része gyorsan eltelt, túl gyorsan...