4. rész: Közelharc.

Az első óra közelharc volt, párokra osztottak minket. Én Armint kaptam, Lyzander Castielt, Nina Alexyt, Jessy Alicet, Rosa Kimet a többieket nem figyeltem. Lehetett választani, hogy tőrrel, karddal vagy puszta kézzel harcolunk. Mi Arminnal tőrt választottunk, fejenként kettőt vettünk el, Jessyék puszta kézzel harcoltak. Nináék szintén puszta kézzel harcoltak, míg Lyzanderék fejeként két karddal, és Rosáék szinté karddal harcoltak.
- Sok sikert Joe. - mondta Armin mosolyogva és nekem rontott, a kezdődő harc hevétől megnyúltak a szemfogaim, a szárnyam kinőtt, Armin karmai is megnőttek, állatiasabb lett, vadabb. Armin tőre elől félreugrottam, majd én támadtam. Csak szúrtunk, vágtunk és kitértünk a támadások elől, a heves küzdelem egyre jobban hasonlított valami életveszélyes keringőre. Észre se vettük, hogy már velünk együtt csak három páros van talpon: Én és Armin, Lyzander és Castiel meg Jessy és Alice. A többiek mind elképedve figyeltek minket.

*Jessy szemszöge*

Közelharcon Alicet kaptam párnak, mi puszta kézzel harcoltunk, a szemfogaim megnyúltak. Én ütöttem először, de Alice elhajolt, majd leterített engem a földre, de felugrottam és óvatosan, de mégis erőteljesen a földhöz csaptam a lányt. A mi harcunk egy veszélyes keringővé vált, mely villámgyors ütésekből, rúgásokból, dobásokból, hárításokból és kitérésekből áll. Már jó ideje küzdöttünk, mikor észrevettem, hogy velünk együtt csak három pár harcol: Én és Alice, Joék és Lyzanderék. Mindenki más tátott szájjal figyelt minket.

*Lyzander szemszöge*

Castielt kaptam párnak, mert miért is ne... Mi karddal harcoltunk, a kezdődő harc hevétől kinőtt a szárnyam és a szarvam, a szárnyam is felemás, mit a szemem. Akkora, mint egy bukotté, de nem tollas, hanem sima bőrszárny. A bal fekete, a jobb vérvörös, mint a szarvaim. Én csaptam le először Castielre, de hárított, a harcunk erőteljes volt, tele veszedelemmel, bosszúval, haraggal, dühvel és félelemmel. Mivel ismertem a legendát és a hozzá tartozó jóslatot, így nem engedhettem, hogy idő előtt baj legyen. Harc közben, mintha az idő lelassult volna, majd jóval később azt vettem észre, hogy rajtunk kívül már csak két páros harcol: Joék és Jessyék.

*Nina szemszöge*

Alexyt kaptam, mi is puszta kézzel harcoltunk, de nem túl sokáig, mert egy idő után már mind a három párt figyeltük. Nemsokkal azután, hogy abbahagytuk a harcot Castiel leterítette Lyzandert és megvágta a karját, ami azt jelentette, hogy vége a harcnak, így két páros maradt: Jessyék és Joék. Jessynek nehéz volt Alice-szel, viszont nem értem miért. Jessy  kitűnő harcos így fejben lejátszotta már az elején az egész harcot, de Alice győzött, Jess megadta magát. Így csak egy pár maradt Joe és Armin. Véleményem szerint tőrrel a legnehezebb harcolni, mert nincs se túl közel se túl messze az ellenfél és szinte lehetetlen kiszámítani, hogy mikor, hogy tudsz védeni. A harcuk vége az lett, hogy Joe megvágta Armint, de sokkal mélyebben, mint tervezte, Armin erősen vérzett.

*Joe szemszöge*

Túl erősen vágtam meg.

- Armin, sajnálom. Valaki hozzon zsályát, körömvirágot, kamillát és mandragórát. Kell még egy mozsár, géz és ragtapasz. - kiáltottam.

- Azonnal hozom. - hallottam Jessyt, aki elszaladt a gyógynövényes kert felé két percen belül vissza is jött és hozta, amit kértem. Összetörtem a növényeket, ráraktam Armin sebére és leragasztottam.

- Mivel mély a seb legalább tíz percig hagyd rajta a kötést. - mondtam. - Tényleg sajnálom, hogy megsebesítettelek. - mondtam.

- Nincs semmi baj, gyorsan rendbe jövök, hála a növényeknek. - mondta Armin és megölelt. Jól esett az ölelése, nagyon megijedtem, hogy komoly baja lesz, de minden rendben van.