1. rész: Az iskola: első nap.

Hétfőn, szeptember másodikán túl korán keltem fel, hajnali négykor. Úgy döntöttem, hogy nem akarok rossz benyomást kelten rögtön az első napomon, így összefogtam a hajamat és csinosan, de maradva a saját egyéni stílusomnál felöltöztem: 

Mire elkészültem öt óra lett, lehet ébreszteni Josht és Jessyt és mehetek reggelit csinálni.

- Jess ébredj! Még fel kell öltöznöd és reggeliznünk kell. - mondtam, mikor beléptem húgom szobájába, és széthúztam a sötétítő függönyt. Nem értem hogy tud koromsötét szobában aludni...

- Joe hagyj aludni... - morgott nyűgösen Jessy.

- Öt perc múlva visszajövök addigra mássz ki az ágyból, vagy hozom a hideg vizet. - fenyegettem Jessyt, majd átmentem bátyámhoz.

- Josh kelj fel! - mondtam és lerángattam bátyámról a takarót. - Ha öt percen belül nem mászol ki az ágyból hozom a vizet... - mondtam és visszamentem Jessyhez, aki már a szekrénye előtt állt. - Segítsek? - kérdeztem.

- Igen, nem tudom mit vegyek fel... - siránkozott a húgom. Beálltam a szekrénye elé és a kezébe adtam pár ruhát. - Menj, vedd fel ezeket, addig megnézem, hogy Josh felkelt-e már.

Átmentem Josh szobájába, aki már félig fel is öltözött. Visszamentem Jesshez aki már a hajával babrált.

- Gyere ide, segítek. - mondtam, idejött és elrendeztem a haját, hogy jól álljon. Ez lett az én kishúgomból: 

- Lányok kész vagytok? - kérdezte Josh.

- Igen, menjünk reggelizni. - mondtam határozottan. Lementünk, anya már csinált reggelit. Mikor leültünk anya elém és Jessy elé tolt egy-egy pohárnyi állati vért, és nekiláttunk a reggelinknek, ami almás palacsinta volt. Mikor elkészültünk felpattantunk a motorjainkra és elindultunk a suliba, 10 perc alatt odaértünk, még elég üres volt a parkoló, csak Alice kocsija és Edward motorja állt a parkolóban meg még két autó és három motor. Leparkoltunk a kapu mellett és bementünk a suliba. Veszekedést hallottunk az egyik teremből, megálltunk az ajtó előtt:

- Hogy tudnátok megölni engem ti gyenge senkik? - hallottuk egy ismeretlen fiú hangját.

- Megoldjuk, de öt éven belül meghalsz... Nem hagyjuk, hogy több ártatlant megölj... - hallottam egy másik fiú hangját.

 - Gyere Lyzander, menjünk innen, hagyjuk ezt a gyilkost. Ha mèg valaki árva lesz miatta akkor már elég erősek leszünk... - ezt Alice mondta. Tudtuk hogy ki fognak jönni ezért úgy tettünk, mint akik most értek ide. - Sziasztok, hogy-hogy ilyen korán jöttetek? - kérdezte mosolyogva Alice.

- Túl korán keltünk. És ti? - lerdezte Jessy.

- Volt egy kis dolgunk. - válaszolt a fiú. - Amúgy a nevem Lyzander gondolom ti vagytok Joana, Jessyca és Josh. - nyújtott kezet a fiú mindhármunknak.

- Örülök hogy megismerhettelek Lyzander, én Joana vagyok de nyugodtan szólíts Joe-nak. A húgom: Jessy, és a bátyám: Josh.

- Cullenék már sokat meséltek rólatok.

- Nekem mennem kell. - mondta Josh. - Sziasztok, vigyázzatok magatokra. Joe, Jess lidércekben sose bízzatok... - mondta Josh és el is ment.

- Szerintem mi is menjünk órára. Lyzander, te is az osztálytársunk leszel? - kérdezte Jessy.

- Igen, de gyertek, ne késsünk el. - mondta a fiú és bementünk a terembe, már alig volt hely. Én egy vörös hajú fiú mellé ültem.

- Szia. - köszönt barátságosan. - A nevem Castiel Bale. Téged hogy hívnak?

- Joana Black. - ismerős volt a neve... - Nem volt véletlenül Joana Bale a rokonod?

- De a nagynéném volt, de a születésem előtt négy évvel meghalt. 

- Értem. - mondtam.  És itt vége lett a beszélgetésnek, mert bejött ofőnk...