27. rész: A harc

Mikor a tisztásra értünk Castielék még nem voltak ott. Felsorakoztunk. Én és Lys álltunk legelöl. Alattunk Jessy és mellette, de egy picit messzebb Sam farkasként. Jessy másik oldalán Galatea és Will volt. Fent mellettünk két oldalt Amanda és Ivy volt. Mögöttünk Josh, Emy és a többiek. Lent Jessyék mögött a Wolf ikrek és mindenki más. Ott álltak a tigrisek is. Michael (Misel) is velünk volt. Az összes velünk lévő bukott imádkozott, hogy az Úr segítsen meg minket. Olyan húsz perc múlva Castielék is megérkeztek. Mi még imádkoztunk, majd Lysre néztem, aztán le a többiekre. Galatea, Jessy, Sam és a tigrisek vezére bólintottak. Majd fent is körbenéztem, a két sas, Lys és Emyék bólintottak. Összenéztem Lyssel, majd csináltunk egy-egy tűzgolyót és feldobtuk, ezzel jelezve a harc kezdetét. Castielék megindultak, de mi is. Egyszerre ketten telepedtek rám, de ügyesen harcoltam a két athaméval, aztán Michael leszedte rólam az egyiket.

*Jessy szemszöge*

Mikor elkezdődött a harc, Kentin azonnal nekem ugrott, de elgáncsoltam és mentem tovább, egyenesen a drága unokatestvérem felé, aki engem pécézett ki magának. Út közben kigáncsolta Galateát.

- Meg akarod ölni az utolsó élő rokonodat? - kérdezte a lány pimasz vigyorral a képén.

- Ha kell téged is megöllek, de a cél Castiel és az apja. - mondtam kegyetlenül és kitértem a szúrása elől. Megvágtam a lábát, amitől összeesett és mentem tovább. De ekkor valami megharapta a bokám egy nagy, fekete farkassal találtam szemben magam.

- Nem takarodsz te dög? - kérdezte Armin, mikor odaért és leszúrta az alakváltót.

- Köszönöm. - mondtam, de fájt, hogy meghalt.

*Joe szemszöge*

Épp hárman szálltak rám, mikor valamelyik megvágta a karomat. Hatalmas önuralom kellett, hogy ne vaduljak be, mert akkor nincs önkontrollom és mindenkit bántok, aki a közelemben van... Mivel nem voltunk túl magasan, valami elkapta a bokám és lehúzott. Lenéztem és egy medve volt az. Mire észbe kaptam, már a hatalmas barnamedve karmai közt voltam. Pont tudtam annyit mozdulni, hogy levegyem a hátamra akasztott kardot. Megsuhintottam, s a medve feje szép ívesen repült. Én persze tetőtől talpig véres lettem... Kiugrottam a zuhanó és közben átalakuló alakváltó kezei közül. Mikor átváltozott, azt hittem menten megáll a szívem. Ez egy nálam fiatalabb kislány volt. Megöltem egy 13 év körüli kislányt. És ekkor egy másik medve nekem rontott. Elugrottam előle, majd Jessy odajött és együtt megvágtuk a medve egy-egy lábát. A medve összeesett és átalakult. Egy nálam egy évvel idősebb fiú volt.

- Megölted a húgomat, ölj meg engem is. - mondta elkeseredetten.

- Nem öllek meg. Sajnálom a húgodat, de vagy én halok meg, vagy ő. Bocsáss, meg. - mondtam és elmentem.

*Christine szemszöge*

Csak ültem és néztem a harcot. Fájt látni azt, hogy ennyien megsebesülnek/meghalnak. De nem tehettem semmit. A mi társaink közül sok sérült és egy halott volt. Egy fiatal, tizenöt év körüli farkasfiú halt meg. Két ellenséges farkas tépte szét. Utána láttam, hogy két farkas nekiront annak a kettőnek, akik bántották a fiút. Az egyik Sam volt, a másik azt hiszem a húga. Várjunk... ők hárman voltak testvérek... Az a farkas Alex volt! Zoe és Sam megbosszulták a testvérüket. Egyre több a sebesült és a halott és a csatának még közel sincs vége. Ekkor Josh lezuhant, megvágták a szárnyát. Láttam, hogy Castiel és az apja egyszerre mennek Joana felé. Odaillantam, a lány elé így az, amit Castieltől kapott volna engem talált el. Addig meg Joana eltörte Castiel apjának a nyakát. Csak egy mozdulatába került, s a férfi holtan esett össze.

- Takarodj, amíg szépen mondom. - mondtam a fiúnak, s ő arrébb ment.

- Köszönöm. - mondta Joana.

- Semmiség. Te vagy a legjobb, és egyetlen barátom, a második világháború óta. Ott az összes barátom meghalt.

- Sajnálom. - mondta szomorúan a lány. - Vigyázz! - leereszkedtem és megláttam a vámpír és démon félvér fiút, kinek szemfogáról egy alakváltó vére csöpögött. Egy sasé.

*Joe szemszöge*

A fiúnak, aki meg akarta támadni Lilithet egy pici gömbvillámmal lebénítottam a szárnyát, így a fiú lezuhant. Majd Castiel felé vettem az irányt, de még páran az utamat állták.

*Lysander szemszöge*

Mikor kezdődött a csata, vagy hárman ugrottak nekem. Sikerült mindenkit legyűrnöm. Egyiküknek megégettem egy picit a szárnyát. Lezuhant, de nem lett komoly baja. Egyikük megvágta az arcomat, én meg az ő alkarját. Körbenéztem és ekkor láttam meg, hogy egész jól állunk, de azért ez még közel se a harc vége. Mikor legyőztem őket megindultam Castiel felé, de Maja az utamat állta.

- Nem akarlak bántani. Menj innen. - mondtam.

- Álmodban szépfiú. - mondta és majdnem megfagyasztotta a szárnyamat, de gyorsabb voltam és pofon vágtam, amitől elájult. És lezuhant.

*Josh szemszöge*

Mikor megvágták a szárnyam, azt hittem beleőrülök, annyira fájt. Egy bukottnak és egy démonnak is a szárnya a leggyengébb pontja. Ha akarnak gyomorszájon rúghatnak vagy hússzor, de az a fájdalom akkor sem fog felérni azzal, ha megsérül a szárnyam. Lezuhantam és tehetetlenül feküdtem a földön. Ekkor egy farkas, Aron finoman megfogta a csuklómat (a fogaival, mert mással úgyse tudja) és felhúzott.

- Köszönöm. - csak bólintott és ment is tovább. Láttam, hogy Jessy Lisával küzd. Odamentem és lekaptam a lányt a húgomról.

- Hagyd őt békén! - mondtam és eltörtem a lány karját. - Jessy gyere, csak együtt kerülhetünk Castiel közelébe. - mondtam és ekkor Joe leszállt.

- Segítsetek. - mondta. - Foglaljátok le Castielt, én meg elintézem. - mondta és megindultunk a fiú felé. Jessyvel lefogtuk, bár nehezen ment, de sikerült.

*Joe szemszöge*

A tesóim nem nagyon tudták lefoglalni Castiel, de ennyire épp elég volt nekem. Csináltam egy hatalmas és elég erős gombvillámot és szíven lőttem vele a fiút. Castiel, mint egy rongybaba úgy esett össze. Valami furcsát éreztem, bizseregtek a szárnyaim. Hátra néztem és a szárnyaim vérvörösből fehérre váltottak. Angyal lettem. Végig néztem a társaimon, mindenkinek megváltozott a szárnya.

*Josh szemszöge*

Hirtelen bizseregni kezdtek a szárnyaim. És már nem fájt. Hátra néztem és a fekete szárnyaim fehérré lettek, de a többieknek is. A harc leállt, mikor Castiel összeesett. Pár ember kivételéből mindenki elmenekült Castiel seregéből, aki tehette.

26. rész: Az utolsó napok?

Szerdán kialvatlanul keltem. Alig aludtam valamit.

- Lys, kelj fel. - mondtam, mire kinyitotta a szemét. Kimásztam az ágyból és elkezdtem öltözni. Lementem inni egy kávét, megreggeliztem aztán beszabadultam a fürdőbe. Megmosakodtam, fogat mostam, beraktam egy kontaktlencsét, lekentem a szemem alatt alapozóval, hogy ne látszanak a karikák és picit kikentem a szememet. Ma abszolút feketében voltam, még a szememet is feketére kentem ki. Csak a számon volt vörös rúzs. A hajamba, mint mindig most is bekerült a fekete szalag. Tehát a ruhám: fekete keresztpántos top, fekete szegecses bőrdzseki, fekete szinté szegecses bőrnadrág, és a fekete térdig érő csizmám szegecses változata. Hát igen... ma elég sötétre vettem a formát, de az idő is... Hatalmas felhőréteg ül az égen, nem szűrődik át a tavaszi nap fénye. A rettegés kézzel fogható, a madarak nem csiripelnek, mert érzik, itt a vég, valaki az elkövetkezendő napokban meghal. Lehet hogy én, de már nem bánom, legalább látom még anyáékat, és nem fog fájni a múlt, mert ott, ahova kerülök, semmi nem fog fájni.

- Ne aggódj, minden rendben lesz. - mondtam Alexának, aki sírva futott oda hozzám. Ő is érzi, hogy lassan vége mindennek. Pár napon belül emberek fognak meghalni, köztük lehet, hogy én is. De nem félhetek, az a gyengeség jele. Itt az idő, hogy iskolába menjünk. Kiléptünk a házból és olyat láttam, mint még soha. A kert tele volt rémült állatokkal, őzek, szarvasok, mókusok, nyulak és minden állat, ami a környéken él. Nana bátran simogatta a mellette álló állatokat, melyek nem féltek tőle.

- Nana gyere ide, hagyd az állatokat. - harsant Nicky hangja a hűvös félhomályban. Elindultunk a motorjaink felé. Felültem, beindítottam a gépet és elindultunk. Csak száguldottunk a majdnem teljesen kihalt utcákon. Fura volt a nagy csend, általában az emberek ilyenkor mennek dolgozni, iskolába. Dugó szokott lenni, de most alig volt pár ember az utakon. Mindenki érzi a bajt.

- Joana állj meg! - hallottam Christine hangját. Megálltam és ekkor megláttam a fehér farkasfalkát. Az élen Willel, aki emberi alakban jött.

- Beszélhetünk? - kérdezte a fiú. Bólintottam. - Hagyd, had segítsünk a falkával. Castiel oldalán három farkasfalka van, mind hatalmas és maga mellé állította a medvék felét is.

- Miért akarsz segíteni?

- Megbántam, amit tettem. Anno a másik falka megfenyegetett, hogy megölik Galateát és a húgomat, ha nem segítek nekik megölni Galatea bátyját.

- Felőlem jöhettek, de beszélj Galateával, Sammel és Amandával a sasok vezetőjével is. - mondtam. - Viszont, ha nem gond mennünk kéne iskolába, mert el fogunk késni. - mondtam és el is indultunk. Mindent kihajtottam abból az 1500 köbcentiből, ami alattam volt. Beértünk az iskolába, de ott se voltak sokan.

- Joe mi a bánat folyik itt? Minden kihalt, hol vannak az emberek? - kérdezte Nina, mikor Rosával és Kimmel odaértek hozzánk.

- Itt az idő. - mondta helyettem. Josh egyik osztálytársa, Emese, akinek mindkét szülője bukott.

- De milyen idő? Mire? - kérdezte Nina.

- Két gyilkos megölésére, és a bukottak felszabadítására. - mondta Rosa. Ekkor becsengettek, mentünk órára. Castiel ott volt, de ő se olyan volt, mint általában. Nem ült az arcán azaz elégedett vigyor. Lehet, hogy félt? Zavartan nézett ide-oda. A tanár azt mondta, hogy töri helyett menjünk ki az udvarra és aki akar az edzhet. Edzetünk a többiekkel úgy csináltuk, hogy mindig csak egyikőnk harcolt három másik ellen. Én voltam az első, aki harcol. Engem Alexy Emy és Lys támadott. A nagy kardommal harcoltam. Elég viccesen néztünk ki, de utána váltottam két athaméra, aztán meg elővettem két tőrt. Majd cseréltünk, Emy harcolt ellenünk. És így ment egész nap. Minden órán rendes tanítás helyett harcoltunk. A két közelharc úgy nézett ki, hogy én harcoltam a tanárnő és Christine ellen. Volt, hogy Christine harcolt kettőnk ellen. Castiel a felsőbb éves Kentinnel, Nathaniellel és az osztályunkból Amberrel, Lisával és Charlotte-tal harcolt. Láttam Jessyn, hogy fáj neki, hogy az unokatestvére az ellenség oldalán áll. Megértettem. Akármennyire nem mutattam én is féltem. A nap többi része ugyanígy telt. Sőt a csütörtök és a péntek is. Mikor szombaton felkeltem éreztem, hogy itt az idő. Kikeltem az ágyból lementem a konyhába, már mindenki készülődött, lementem a barlangba a fiúk a fegyvereket élezték. Mindenki itt volt. az egész ház hangos volt, Nana és Alexa sírt páran őket próbálták nyugtatni. Bementem a konyhába és találkoztam Rosával meg Leighel.
- Mit kerestek itt? - kérdeztem.
- Segítünk. - mondta határozottan Rosa.
- Na azt már nem. Most azonnal mentek mindketten haza. - jött oda Lys.
- Igaza van, nem edzettetek, csak a vesztetekbe rohannátok. - mondtam.
- Én nem megyek innen. Nem fogom karba tett kézzel nézni ahogy az öcsém, a barátnője és a többiek meghalnak/megsebesülnek. - mondta Leigh.
- Ne akard, hogy a hajadnál fogva rángassalak haza. - fenyegettem a fiút.
- Nem megyünk. - mondta Rosa.
- Elhitted kislány. - mondta Christine. - Vagy most hazamentek mindketten, vagy én viszlek titeket, de azt nem köszönitek meg. - mondta Lilith fenyegetően.
- Lilith hagyd. - mondta véletlenül Lys.
- Kinek nevezted? - kérdezte Rosa és szemében végtelen félelem csillant.
- Igen, én vagyok Lilith, a démonkirálynő. - mondta a lány. - Most már hazamentek?
- Igen Úrnő. - mondta Leigh, karon ragadta a barátnőjét és elmentek.
- Köszönöm. - mondtam hálásan a szürke hajú lánynak.
- Nincs mit. Menj öltözni, majd viszek neked reggelit és vért. - mondta. Felmentem a szobámba és kikaptam a szekrényből azt, ami először a kezem ügyébe akadt. Ami egy fekete ujjatlan póló volt, amin fehér rózsák voltak, melyek szirmain vércseppek voltak. Egy fekete bőrnadrág, egy szegecses fekete farmerdzseki meg a térdig érő fekete csizmám. Ekkor Lys bejött egy tálcával amin a reggelim volt. Végre rendesen megnéztem barátom ruházatát, ami hasonló volt, mint az enyém, csak rajta egyszínű rövid ujjú póló volt, szintén szegecses, fekete farmerdzseki, bőrnadrág és az elengedhetetlen fekete bakancs. Párom a harc idejére levetkőzte viktoriánus stílusát, s a fiú így jobban tetszett nekem. Megittam a kávét és a vért, de a kajához hozzá sem nyúltam.
- Egyél, kell az erő. - mondta.
- Nem kell, majd iszok még egy adag vért, vagy esetleg elkapok egy nyuszit, attól jobban leszek. - mondtam.
- Hát rendben, te tudod. - mondta és kivitte a tálcát. Én is lementem ki az udvarra, az állatok még ott voltak. Felkaptam egy nyuszit arrébb mentem és kiszívtam az állat vérét. Általában nem ölök állatot, de a friss, élő vér jobb, mint a zacskós. Csináltam egy pici gödröt beletettem a nyuszit és betemettem. Lesöpörtem a ruhámról a szőrt és egy zsepivel letöröltem ajkaimról a friss, ragacsos vért. Elégettem a zsepit és visszamentem a házba. Már mindenki elkészült.
- Joe, egyél valamit indulás előtt. - jött oda Esme egy tányér kajával.
- Köszi, de nem kell. - odamentem a hűtőhöz kivettem egy zacskó vért és egy húzásra megittam. - Máris jobb. - mosolyodtam el. Elindultunk. Aki tudod, repült, a többiek gyalog jöttek. Lilith ott, ahol Castielék nem láthatták letelepedett, hogy csak megfigyeli a csatát. Odaértünk a tisztásra, felsorakoztunk. Elöl mi, utánunk az összes alakváltó. A földön a két farkasfalka és a tigrisek, míg a levegőben a 29 sas. Castielék sokkal kevesebben voltak, mint mi. Az igaz, hogy velük több farkas volt és pár medve is, de mi túlerőben voltunk. Végignéztem a két seregen. Majd ránéztem a testvéreimre, Galateára és végül Lysre. Ő csak bólintott. Csináltunk 1-1 tűzgolyót és feldobtuk.

25. rész: Csak egy átlagos nap. Talán az utolsók egyike?

A kedd abszolút normálisan kezdődött és fejeződött is be. Reggel Alexa keltett ötkor. Megetettem, majd még picit tévéztem a nappaliban. Később én is megreggeliztem, aztán felmentem öltözni. Benéztem a szekrényembe, de semmi normális, a hangulatomhoz illő ruhát nem találtam.
- Ezt vedd fel. - mondta Alice, aki kopogtatás nélkül jött be. Gondolom látta, hogy azt tervezgettem, hogy itthon maradok és ezt nem engedheti.
- Köszi. - mondtam, bementem a fürdőbe, felvettem a ruhát, beálltam a nagy tükör elé, és megállapítottam, hogy ezek a ruhák nekem nem állnak jól. Nem az én stílusom, még csak a méret se jó. - Te Alice, honnan a bánatból szedted ezeket a borzalmas ruhákat? - kérdeztem, mikor odaértem az ágyamon ülő lány elé, aki végignézett rajtam é elhúzta a száját.
- Tényleg borzalmas. - mondta és már be is állt a szekrényem elé. Amúgy egy kanárisárga hosszú ujjú pólót, és egy fekete csőfarmert adott, amik egyértelműen nem illettek össze. Mi lett, a divatmániás, rettentő jó divatérzékkel rendelkező lánnyal?
- Ki vagy te és hol van Alice? - kérdeztem elborzadva, de nevetve, mire ő is elnevette magát. Aztán a kezembe adott egy újabb kupacot, amiket már megnéztem, mielőtt felvettem volna. A kupacban egy vörös alapon fekete rózsás póló volt és egy fekete, szaggatott csőfarmer. Ehhez elővette a bokacsizmámat és a szegecses, fekete bőrdzsekimet, azt amit otthonról hoztam. Megfogtam a ruhákat, bementem a fürdőbe, felöltöztem, kivételesen kisminkeltem magam, ami annyit tett, hogy a baj szememet kék szemceruzával húztam ki és kék spirált kentem fel, míg a jobb szememre fekete ceruzát és spirált vittem fel, majd jöhetett a sötétbordó rúzs. Hát igen... nehéz az ember lányának felemás szemekkel normálisan kisminkelnie magát. A bal szemere nem használhatok feketét, mert túl ijesztő lenne, de így meg ronda. Na jó... leszedtem a bal szememről a festéket és kikentem feketével. Végül picit feltupíroztam a hajam, ami elég hülyén nézett ki , mivel a hajam már majdnem a térdemig ér, így azonnal kifésültem és inkább összefogtam a bal oldalon, jött a hajamba a szokásos fekete szalag, meg a halálfejes csatt.
- Kész vagy már? - türelmetlenkedett a lány.
- Alice, tudod, a türelem rózsát terem, vagy épp engem. - mondtam mosolyogva, mikor kiléptem a fürdőből, be a szobámba. A lány szeme kikerekedett a sminkem láttán.
- Mi a bánat ez az arcodon, szeded le de azonnal?! - asszem kiakadt, pedig jól nézek ki.
- Nem, most nem akarok smink nélkül menni, ilyen kedvem van.
- De miért feketével kented ki mindkét szemedet? Tudod te, hogy mennyire ijesztő?
- Igen tudom, de amikor kékkel húztam ki akkor meg ronda volt, tehát ez jobb, mint a semmi. - mondta és ezzel a témát lezártnak tekintettem, de Alice nem. Bement a fürdőbe és valahonnan előhalászott egy színes kontaktlencsés dobozt.
- Ezt tedd be, mondta és a kezembe adta a kis dobozkát. Fekete kontaktlencse volt benne. Egyet betettem, hogy eltakarja a kék szememet. Majd visszaadtam a lánynak a dobozt. Bevitte a fürdőbe, majd kihozta a sminkcuccot. Lemosta a szemfestéket, és felkent egy másikat. Mikor kész lett beküldött a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe, és tetszett a látvány: két szép éjfekete szemem volt, a számon sötétbordó rúzs, a szemein élénkvörös festékkel kikenve. Meglehetősen jól néztem ki. Kimentem, köszönetképp megöleltem Alicet. majd megfogtam a táskámat és lementem, a többiek már ott vártak.
- Jézusom Joana mi a francot csináltál a szemeddel? - nézett rám Christine.
- Csak egy fekete kontaktlencse, meg vörös szemfesték. - mondtam. Majd meglátva húgom kérdő tekintetét, kimondtam a tettes lány nevét. - Alice.
Erre a húgom csak egy szúrós pillantást küldött az emlegetett lány felé, aki picire összehúzta magát. De elindultunk suliba. Felültem a motoromra, és csak száguldottunk. Hamar beértünk, túl hamar. Minden óra azzal telt, hogy Christine bemutatkozott... Közelharcon nem csináltunk semmit, mert arról áradozott, hogy milyen jól harcol. Aztán volt még egy közelharcunk, amin meg simán legyűrtem, mert még életében nem harcolt olyan kard ellen, mint az enyém, tehát ennyit arról, hogy ő milyen vérprofi... Végül is csak több ezer éves... Jó, nem mondom, hogy Lilith nem tud kedves lenni, de akkor is, néha olyan... olyan... olyan veszettül idegesítő a fennhéjázása, a hatalmas egója ,az, hogy azt hiszi csak azért, mert ő az első démon, mindenkit befolyásolhat, irányíthat. Hogy egy arrogáns hülye liba, akinek csak azon jár az esze, hogy hogy legyen úgy a figyelem középpontjában, hogy nem fedi fel a kilétét. Közben meg én simán legyőztem, még csak meg se izzadtam. Azt hiszi, mindent tud a világról, de marhára nem. Ott élt a kis vackában évezredekig elszigetelődve, hogy senki ne találjon rá, meg néha ráijesztett pár emberre, hogy azért mégse felejtsék el teljesen. Bevallom nem szoktam rosszindulatú lenni, de az egója már Castielével vetekszik, ami nem épp jó dolog... Na inkább folytatom a mesélést. Miután levertem fegyvert váltottam, a két athamémat használtam, és így se tudott legyőzni. Vagyis, inkább csak azért sikerült neki, mert hagytam magam...
- Mi van Christine, mikor harcoltál utoljára? A második világháborúban? Be vagy rozsdásodva. - mondtam gúnyosan, hergeltem egy kicsit, hátha ügyesebb lesz, de nem jött össze... csak hasra esett a saját lábában.
- Joana, szerintem fogd be, mert rosszul jársz. - mondta fenyegetően. Tudom, hogy erős, de szerintem az erőnk vetekszik. 
- Tényleg? Gyere, játsszuk le ezt odafent. - mondtam, kinyitottam a szárnyaimat és már emelkedtem is, Christine követett eltettük a fegyvereket és csak az erőnket használtuk. Kezdett egy sárkánytűzgolyóval, amit egy pici légörvénnyel felé tereltem, nehezen tudott kitérni előle. Aztán ráküldtem egy gömbvillámot amivel lebénítottam a szárnyait, s ő zuhanni kezdett, de elkaptam.
- Na most már elfogadod, hogy egyenlő szinten vagyunk? - kérdeztem, miközben egyre jobban közelítettem a föld felé, hogy letegyem.
- Igen. - mondta halkan, sikerült jól megijesztenem. Nekem több képességem van, mint neki, bár ő erősebb, de én ügyesebb, taktikásabb vagyok, ha összeszedem magam. Mikor letettem megláttam az arcán azt a tenyérbemászó, elégedett, gonosz vigyort. Tudhattam volna... csak tesztelt.
- Teee... Te csak teszteltél ugye? - kérdeztem. Elégedettem bólintott. Hát ettől a nőtől az agyam eldobom...
- Ez csak az erőm húsz százaléka volt. De igaz barát vagy. - mondta. Na jó... Tudom, hogy sokkal erősebb, mint én, de azért ezt nem hittem volna... - De a gömbvillámos trükk eredeti volt. - mondta elismerően. Amúgy ha akartam volna simán elillantam volna a gömbvillámod elől.
- Mit csináltál volna?
- Illanás, az egy olyan képesség, amivel ötven méteres körzetben bárhova el tudok jutni egy másodperc törtrésze alatt. Nem ez nem teleportálás, a teleportálás megszakítja, befolyásolja a tér-idő kontiniumot. De az illanás nem, ott csak annyira felgyorsulok, hogy senki nem látja, hogy hogy kerültem át egyik helyről a másikra.
- Értem, erre én is képes leszek? - kérdeztem.
- Már az vagy, csak edzened kell. - mondta. Kicsöngettek, indultunk haza. Ebéeltem, majd elmentem futni egyet. Csak futottam, futottam és futottam. Órákkal később, mikor még mindig futottam azt vettem észre, hogy erősen sötétedik, így kinyitottam a szárnyaimat, felrepültem és megnéztem, hol vagyok. De nem ismertem a környéket. így hát elindultam arra, amerről jöttem. Egy óra múlva ismerős részre kerültem, de így is nagyon messze voltam még otthonról, már biztos keresnek a többiek. Elővettem a telefonomat, felhívtam Lysandert és elmagyaráztam neki, hogy ne keressenek, jól vagyok, olyan két három óra és hazaérek. Azt mondta, hogy rendben, de siessek. Picit gyorsítottam már egyre közelebb voltam ahhoz a tisztáshoz, ahol megismertem Sarát és Emmát, meg tagnap a két farkast. És onnan még fél óra, mire hazaérek. És ekkor Christine jött velem szembe.
- Hol voltál? - kérdezte.
- Csak futottam. De túl messzire keveredtem.
- Órákon keresztül, egyhuzamban futottál? - úgy tűnt, nem hiszi el, de nem baj.
- Igen. Ki kellett szellőztetnem a fejemet. - mondtam és mentem volna haza, de megállt előttem. Fáradt voltam, és éhes, csak ki akartam kerülni, de amint arrébb mozdultam jött be elém. Ezért arra összpontosítottam, hogy gyorsan kikerüljem, a háta mögé kerüljek. És sikerült, elillantam mellette.
- Ügyes. - mondta elismerően. - Csak ennyit akartam, gyere menjünk haza. - Elég gyorsan repültünk, hogy minél hamarabb hazaérjünk. Egy óra múlva már otthon voltam. Megvacsoráztam, majd beültem egy kád forróvízbe. Ott ültem vagy húsz percet, aztán bementem a szobámba. Lys már majdnem elaludt.
- Bocsi, hogy ennyit kellett várnod, hogy bejuss a fürdőbe. - mondtam és leültem az ágyra. Ő csak rám nézett, majd felállt és bement a fürdőbe. Húsz perc múlva kijött, befeküdtünk az ágyba, mondván alszunk, de csak beszélgettünk.
- Miért mentél egyedül, ilyen sokat futni? - kérdezte.
- Ki kellett szellőztetnem a fejem. Mostanság túl sok minden történt. És érzem, hogy itt az idő. Hamarosan beteljesedik mindkét jóslat, a bukottaké és a családunké is. És mi lesz velem, ha valamelyikőtök meghal? Ha te, Jessy vagy Josh meghaltok, akkor nem lesz értelme az életemnek. Hisz emlékszel, amikor Galatea megsérült egy héten keresztül ott virrasztottam mellette, aztán Jessy mellett is, végül elájultam. De ha meghaltok? - nem tudtam folytatni, mert eleredtek a könnyeim. Csak sírtam és sírtam. Fáj a tudat, hogy bármelyik nap itt lehet a végső harc és akkor bármelyikünk elbukhat.
- Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Tudod, mit kell tenni. Ha imádkozol, az Úr megadja, amit kérsz. És ez a csata lesz az, mely miatt az úr visszafogadja azokat a bukottakat, akik még hisznek benne.
- Tudom. - mondtam, de még mindig folytak a könnyeim. Lys szorosan átölelt, és elaludtunk. Álmomban újra a csata színterén voltam, de most már harcoltunk, láttam, ahogy a barátaim, a családtagjaim sorra sebesülnek/halnak meg. Féltem, de dühös is voltam. Bedühödtem, neki rontottam Castiel apjának, akinek egy mozdulattal eltörtem a nyakát. Majd odarepültem a drága fiacskájához, aki épp eltörte Ivy szárnyát. Megálltam a fiú előtt és egy nagyobbacska gömbvillámmal szíven dobtam. A fiú lezuhant. Remélem meghal. Megálltam lenéztem a sebesültekre, a halottakra. Ott volt a húgom, a bátyám, Lys, Galatea, Miranda, Amanda, Kentin, Nathaniel. a Cullen család fele, Emy is megsérült a Wolf ikrek még talpon voltak, de Armin válla vérzett. Megint izzani kezdtem, így gyorsan arrébb repültem és kiadtam magamból a feszültséget. Ez a nem elemi tűzcsóva nagyon, erősebb és veszélyesebb volt, mint az előző. És ekkor meghallottam Lys hangját
- Joe kelj fel! Csak egy rossz álom, nincs semmi baj. - mondta és szorosan átölelt.
- Megálmodtam a csatát, te, a tesóim és Galatea meghaltatok, és rengetegen megsebesültek. Úgy félek. - mondtam és újra feltörtek a könnyeim.

24. rész: Lilith és Castiel, avagy közeleg a végső küzdelem.

Hétfőn csendesen mentünk suliba, az első két óra eseménytelenül telt, de a második óra utána szünetben valami furcsaságot láttam az udvar végében. Odamentem és megláttam Lilithet.

- Szia Lilith, mit keresel itt? - kérdeztem.

- Szia, csak eljöttem megnézni a sulidat, lehet, hogy álnéven beiratkozok, mondván most költöztem ide. - mondta kedvesen. Aranyos lány, már ha épp nem változik túl hirtelen a hangulata.

- Értem. - mondtam és ekkor megláttam Castielt. Aki ijedten nézett Lilithre, leesett neki, hogy ki is a lány valójában.

- Li-Li-Lilith? - kérdezte.

- Mit akarsz? Nem megmondtam, hogy takarodj? - Lilith harcias lett, szerintem most el fogja hitetni a vörös ördöggel, hogy velem szövetkezett, hogy megöljük őt.

- Mi-mit keresel itt? Követsz?

- Téged? Neked teljesen elment az a csöppnyi kis eszed is, amid volt? Joanával beszéltem meg, hogy melyik lenne a legalkalmasabb nap a meggyilkolásodra. - na és ennyi, alig bírtam ki, hogy ne röhögjem el magam, de Lilith se bírt túl komoly képet vágni főleg amikor megláttuk Castiel arcát. Hát hogy is mondjam? Eléggé betojt a démonkirálynő kijelentésén... El is iszkolt azonnal, mi meg jó hangosan felröhögtünk. Adtam a lánynak egy hatalmas pacsit.

- Szép volt, jól ráhoztad a frászt. - mondtam még mindig fuldokolva a röhögéstől.

- Szia Lilith, mi olyan vicces? - kérdezte viktoriánus ruhákba öltözött lovagom, mikor odaért hozzánk.

- Szia Lysander. Látnod kellett volna Castiel arcát, mikor behazudtam neki azt, hogy összefogtam Joanával, és most épp azt beszéltük, hogy melyik lenne a legalkalmasabb nap a gyilkosok megölésére. Azt hittem mentem összeesik, de még el tudott futni.

- Vicces lehetett, de mennünk kéne órára, mert mindjárt becsöngetnek. Lilith te jössz? - kérdezte a párom, miután átkarolta a derekamat.

- Persze. - mondta mosolyogva a lány és így hárman elindultunk befelé. - Hova kell mennem elintézni a beiratkozást? 

- Ide. - mondtam és a DÖK terem ajtajára mutattam. - De várj! Hogy szólítsunk mostantól?

- Christine. - mondta Lilith, mikor belépet a DÖK terem ajtaján.

*Lilith, alias Christine szemszöge*

Beléptem a DÖK terembe és egy elég helyes szőke fiú volt ott.

- Szia, miben segíthetek? - kérdezte.

- Christine vagyok és szeretnék beiratkozni. Tudom, előre szólni kell, de nagyon hirtelen kellett ideköltöznöm.

- Értem, akkor alá kéne írnod ezeket a papírokat. Kéne egy igazolványkép és 25 dollár. - mondta kedvesen. Aláírtam a papírokat és elővettem a pénzt. Odaadtam, csak bólintott. - Körbevezesselek?

- Köszi, de nem kell, Lysander egy nagyon távoli rokonom és ő meg Joana, majd körbevezetnek. - mondtam mosolyogva
- Akkor még menj be az igazgatói irodába és beszélj az igazgatónővel. Gyere, odavezetlek. - mondta, majd kinyitotta előttem az ajtót. Mikor ő is kilépett becsukta. Aztán elindult pár lépés után megállt, és kopogott.
- Szabad. - hallottam egy idős hölgy hangját, Nathaniel benyitott.
- Igazgatónő, ő itt Christine Clearwater és egy elég fura kéréssel fordult felém.
- Mi lenne az?
- Tanulhatnék itt? - kérdeztem. - Tudom, hogy nem úgy működik, hogy csak egyik nap jövök, hogy akkor én ide szeretnék járni. De egy elég súlyos ügy miatt szombaton csak úgy hirtelen ide kellett költöznöm. Ki se tudtam iratkozni az előző iskolámból. - mondtam megjátszott szomorúsággal.
- Rendben Christine, írja alá ezt itt és köszöntöm a Nightmare High Schoolban.
- Köszönöm Igazgatónő. - mondtam ál meghatottan. - Melyik lesz az osztályom?

- A 9.a. Van rokona az iskolásban?
- Igen, Lysander Hill egy elég távoli rokonom, de most épp náluk lakom.
- Remek, osztálytársak lesznek. Majd kérje meg őt, hogy vezesse magát körbe. Nathaniellel már elrendezték a papírokat? - kérdezte, és válaszképp csak bólintottam. Már eléggé untam ezt az egészet. Épp kicsöngettek. - Nos akkor mehetnek is. - mondta az igazgató és én ki is mentem az irodából. A folyosón találkoztam Joanával.
- Mostantól az osztálytársatok leszek. - mondtam. Láttam, hogy picit feszeng. - Nyugodj meg, nem foglak megenni, minek nézel te engem? Viszont megtennéd, hogy körbevezetsz és bemutatnál az osztálytársainknak? - csak bólintott és elindult. Mindenkinek bemutatott és megmutatta a suli fontosabb részeit. Majd elindultam "haza", vagyis a most már régi lakhelyem felé, mivel az túl messze van az iskolától és akármilyen erős vagyok, sajnos teleportálni még mindig nem voltam képes megtanulni... 

*Joe szemszöge*

Mikor Lilith, vagyis Christine elment mi Lyssel mentünk vissza órára. Suli után hazamentünk és Christine a szobámban várt.

- Szia. - köszöntem a lánynak meglepődötten.

- Szia. Ideköltözök hozzátok. A saját lakhelyem túl messze van. - mondta. Oké... ezen most kiakadtam. Ki a bánat ő, hogy eldöntse, hogy csak úgy random ideköltözik? Biztos hallja, mire gondolok, de nem érdekel. Csak csendben bólintottam.

- Gyere, bemutatlak mindenkinek, de itt is az álnevedet kéne használnod, elég ha hárman tudjuk, hogy ki is vagy. - mondtam és elindultam először a konyhába, ott volt Esme és Rose, bemutattam nekik Christinet. Megkérdeztem, hogy hol vannak a többiek, mondták, hogy Galatea és Alexy a nappaliban Alexával, a többiek vagy az edzőteremben, vagy az erdőben, esetleg a saját szobáikban. Így bementem a nappaliba, a kislány azonnal odafutott hozzám és szorosan megölelt.
- Szia kicsim. - mondtam és felkaptam a lánykát. - Galatea, Nana hol van?
- Amandáék tanítják repülni, a tisztás felett megtalálod őket.
- Oké, köszi. Amúgy bemutatom neked Christinet. Ő Lys egyik igen távoli rokona. Most kellett a városba költöznie, és mostantól nálunk fog lakni. Christine, ő Galatea, alakváltó. És a karomon ülő kislány meg Alexa.
- Gyönyörű gyermek. Megfoghatom? - kérdezte Christine. Odaadtam a kezébe Alexát, aki csak mosolygott és kíváncsian nézte az ismeretlen lány arcát. Majd mikor megszokta a lány sajátos illatát, elégedetten bújt a karjaiba.- Na gyertek, bemutatlak még a többieknek is. - mondtam, de Alexa nagyban elkezdte rázni a fejét.
- Mama. - mondta és mutogatott Galateára, hogy vele szeretne maradni. Christine átadta a kislányt Galateának és elindultunk lefelé a pincébe. Ott is bemutattam a többieknek, majd mentünk az erdőbe. Ott is bemutattam mindenkinek, majd vissza a házba. Megmutattam neki a szobáját, aztán mentem fel a szobámba az edző cuccomért. Felvettem a fekete melegítő nadrágot, a hozzá tartozó lila felsővel és mentem edzeni. Kimentem az erdőbe, egyedül voltam, mert kivételesen egy másik tisztásra mentem. Oda, ahol Sara-val és Emmával találkoztam. Ott egyedül fejlesztettem az erőmet. Aztán egyszer csak halk lépteket hallottam a hátam mögül, megfordultam és egy igazi farkassal találtam szembe magam. Mélyen a szemébe néztem, és megpróbáltam tudatni vele, hogy nem bántom, ha ő se engem. Lassan odasétált hozzám és megbökte a kézfejemet az orrával. Végig simítottam a hátán. Gyönyörű volt az állat a maga rozsdabarna, fekete foltos szőrével. Pár perc múlva a állat vonyított egyet és még egy farkas feltűnt, az szürke volt, az is közelebb jött és leült a másik mellé. Mindketten ott ültek mellettem amíg fel nem tűnt Galatea, persze farkas alakban. A két farkas elkezdett vicsorogni és morogni a lányra.
- Hagyjátok abba, ő barát. - mondtam a két farkasnak, s mintha csak értették volna a szavaimat visszaültek, de nem vették le a szemüket a jövevényről. - Baj van Galatea? - kérdeztem, a farkaslány csak megrázta a fejét és odajött mellém, de egy kicsit távolabb a két valódi farkastól és szépen kényelmesen elhelyezkedett. Jó húsz perc múlva megkordult a gyomrom, felálltam, hogy hazamenjek. Galatea és a két farkas is felálltak Galatea előre ment, én is elindultam, de a két farkas követett.
- Ne gyertek velem, menjetek haza, a falkátokhoz, én nem tudok vigyázni rátok. - mondtam, de a két állat csak nem mozdult. Így hát beletörődtem, hogy velem jönnek, de mit fogok csinálni velük? Suzy közelébe nem nagyon vihetem őket, mert félek, hogy bántanák. - Van egy kutyánk, csak akkor jöhettek velem, ha nem bántjátok őt, rendben? - mondtam nekik, erre egyszerre bólintottak. Tényleg értették, mit mondtam? Hazamentem, a két állat kint maradt és úgy tűnik tényleg jóban lettek Suzyval, az egyik, a nőstény az elkezdte tisztogatni a kiskutya bundáját, míg a hím figyelte őket és a környéket. Megvacsoráztam és elmentem aludni. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami hangos puffanással földet ér az ablakom mellett. Kinyitottam a szememet és a nőstényfarkast (a barnát) láttam meg.
- Mit keresel itt? Hogy jöttél be? - de ez csak egy farkas, nem tudott válaszolni, viszont az ablak felé bökött a fejével. Odamentem, kinéztem az ablakon és azt láttam, hogy jött még két farkas. Kiugrottam az ablakon és zuhanás közben elkezdtem a saját erőmmel fékezni magam. Megálltam a földön, a farkas utánam ugrott.
- Takarodjatok innen, menjetek el, mindannyian. Egyáltalán miért jöttetek ide? Nem kértem, hogy gyertek. - mondtam, a nőstény farkas szomorúan rám nézett és elment, a másik három meg utána. Másnap nem láttam a farkasokat és reméltem, hogy soha többet nem is fogom látni őket.
- Hova tűntek a farkasok? - kérdezte Galatea.
- Elmentek. - válaszoltam egyszerűen, olyan hangnemben, ami azt jelenti, hogy ne is feszegesse a témát. A suli unalmas volt. Tanítás után Christine segített felszínre hozni az erőmet és egy rézét sikerült is. Aztán eltelt pár nap és már tudtam használni az egyik új erőmet, képes vagyok bárkinek bármilyen képet mutatni, ezzel ártalmatlanná téve őt. Majd a csatában hasznát fogom venni.

23. rész: Újra belevetem magam az edzésekbe

Már egy hét telt el azóta, hogy Michaeltől (Miseltől) megkaptam a csomagot. Azóta egész jóban lettünk. És végre rendesen járok edzeni, sőt Michael is velünk szokott edzeni. Ma is szombat van, az elmúlt héten semmi különös nem történt, de a február is szalad már rendesen. Lassan újra itt a tavasz, majd a nyár... Képzeljétek, tegnap megtaláltam az erdőben az év első hóvirágát. Ugye milyen jó? Hamarosan nyílik a kikerics, a gólyahír, és a többi szép, tavaszi virág. És én hamarosan 17 leszek. Az iskolában semmi nincs mostanság, tanulunk, de nem olyan sokat, de bevallom, nem is érdekel, fontosabb dolgom is van. Alexa kezd új szavakat tanulni, egyre többet beszél. Idő közben Lilith még egyszer felbukkant, de akkor csak találkoztunk és megkértem, hogy hagyja békén az unokatestvéremet, még akkor is, ha kitagadtam a lányt. Evelyn szerencsére a másik osztályba került, így nincsenek közös óráink és ritkán látom a suliban. Egyszer jött oda hozzám, akkor is, csak azért, mert azt hitte megbocsátok az anyjának, de amit megmondtam, azt megmondtam és én tartom is a szavamat. Onnantól kezdve megromlott a kapcsolatunk, és ő nem fogta fel, hogy min bántódtam meg.
- Nem érdekel, akkor is fáj. - mondtam Lys egyik este, mikor már megint sírva próbáltam elaludni.
- Nyugodj meg, lehet, hogy nem fogja fel, hogy ennek milyen súlya van, de ha nem képes felfogni akkor felejtsd el. - mondta azon az estén már másodszor. Nem sokkal később valaki kopogtatott. Galatea volt az, Alexával jött fel. A kislány nagy, szomorú szemekkel nézett rám, hogy mi a baj. Csak az ölembe vettem, leültünk az ágyra, Galatea kiment én meg a kislány jelenlétében kezdtem megnyugodni. Jól esett, hogy ott van és ezt Galatea tudta, ezért jött fel vele. Reggel meg kell neki köszönnöm. Mikor megnyugodtam, beraktam Alexát a kiságyába és mi is mentünk aludni. Éjjel rossz álmom volt, azt álmodtam, hogy a Castielék elleni harcban mindenki meghal, kivéve én. Meghalt mindenki, akit szerettem, még Alexa is, teljesen egyedül maradtam. Az álmomból sírva keltem fel. Lys felébredt arra, hogy én sírok. Elmeséltem neki az álmomat, azt mondta, hogy csak ezért álmodtam ezt, mert stresszes vagyok. És mi van, ha mégsem? Úgy aggódom... Azon az éjjelen, már nem nagyon tudtam aludni. Most még párom ölelő karjai sem nyugtattak meg, egyszerűen féltem. Mivel másnap volt iskola, így reggel két kávét ittam, hogy ébren kibírjam a napot. A nap unalmasan telt, edzésen rendesen meghajtottam magam, hogy elfeledjem a problémákat, és este Lysnél aludtam. Alvás előtt sokat beszélgettem Rosával, hisz már nem tartom velük úgy a kapcsolatot, mint régen. És ez is aggasztott, hiányoztak a régi barátnőim, a szabad, gondok nélküli idők. Rosa tudta, hogy mire készülünk, hisz Leigh is tud ezekről. De Rosa nem akar harcolni, ő egy békeszerető lány, aki inkább kivonja magát a konfliktusokból, nemhogy harcoljon is. Sőt Leigh sem harcol, mondván mi lenne Rosával, ha ő meghalna? Ezt nem teljesen értem, de mindegy, az ő dolguk, nekem nincs beleszólásom. Lassan ott tartunk, hogy már jó két hete ismerem Michaelt, de semmi érdekes nem történik. Az állandó stressz kikészíti az idegeimet, rettegek a jövőtől. Tudom, hogy hamarosan itt az idő, mert egyre jobbak, egyre erősebbek vagyunk. Megint elment egy hónap, már márciust írunk. Két nap és itt van Emyly szülinapja. Vennem kéne neki valamit. Tudom is, mit kap! Egy kiskutyát. Többször említette, hogy kel neki egy kutyus, majd együtt fogjuk etetni, nevelni, sőt, a két gyerkőc is örülne egy kutyusnak. Ma csütörtök van, holnap még suli aztán hétvége. Majd szombat délelőtt elmegyek és veszek egyet, addig meg ma be kell mennem a suliba. De legalább újra tudunk motorozni. Már azt hittem meghalok az autóban.
- Mit vegyek Emynek? - kérdezte egyik szünetben Alexy, amíg Emy a mosdóban volt Ninával.
- Nem, tudom, tőlem egy kutyust fog kapni, már sokszor mondta, hogy szeretne egyet.
- Segíthetek kiválasztani?
- Aha, ma suli után gyere, és kiválasztunk egyet, amiért majd szombat délelőtt elmegyek. - Nem tudtunk többet beszélni, mert jöttek a lányok. Amint vége lett a sulinak Alexyvel motorra ültünk és elmentünk pár kisállat kereskedésbe. Megnéztük a kutyusokat, végül egy rottweilert választottunk. Vettünk neki nyakörvet, évtáblácskával. A neve Suzy lett. Még aznap kiosztottam Emy meglepetésbulijára a meghívókat. Pénteken nem sok mindent csináltunk. Majd szombaton reggel a szokásosnál is korábban keltem, gyorsan elkészültem, Jessyvel átvittük a cuccokat a buli helyszínére majd haza motoroztunk, Emy nem sokkal később kelt, reggeliztünk, Alexy átjött. Jessy és Alice elmentek Emyvel plázázni, én és Alexy a kutyusért, a többiek meg feldíszítették a buli helyszínét. Fél ötre mindenki ott volt, és Emyéket ötre vártuk. A torta háromemeletes lett, minden emelet más ízű, a legalsó vaníliás volt, a középső csokis, a legfelső meg karamellás. Az ajándékokat felhalmoztuk az egyik asztalra. Öt előtt tíz perccel leoltottuk a lámpákat és mind leguggoltunk. Pontban öt órakor kinyílt az ajtó és bejött a három lány, mi felkapcsoltuk a lámpákat és egyszerre elkiáltottuk magunkat:
- Meglepetés! - Emy természetesen majd' szívbajt kapott. Aztán bekapcsoltuk a zenét, természetesen Emy kedvenceit: Eluveite, Skillet, Bullet for my valentine és a válogatásban volt pár Green Day szám is, meg persze Nightwish. Picit táncoltunk, meg beszélgettünk. Engem felkért Armin, Alexy, Lys, Leigh, és a Cullen fiúk. Emy is majdnem minden fiúval táncolt. Tánc után behoztuk a tortát, Emy felvágta, majd tortaevés után jöttek az ajándékok. Amikor Lyssel odavittük a kutyust, a hozzá való tartozékokkal (kajás tálka, játék, nyakörv, póráz) Emy elsírta magát örömében. Majd jött Alexy a ruhával és a Skillet legújabb lemezével, ami az Awake, and Alive. Jessytől kapott pár ékszert, meg egy új fekete körömlakkot. A többiektől is sok mindent kapott, de azt hosszú lenne most leírni és én lusta vagyok. A bulieste 11-ig tartott, persze előkerült egy kis alkohol is, de nem sok, hisz mindenki tudja, hogy az emberfeletti lények nem isznak, vagy mégis, akkor csak nagyon keveset, mert könnyen elveszítjük az önkontrollunkat. Aztán mikor majdnem mindenki elment, gyorsan összepakoltunk és mentünk haza, az összes cuccal együtt. Emy nagyon örült a kutyusnak. Mikor hazaértünk Lyssel bezuhantunk az ágyba és aludtunk. Másnap dél volt, mire felkeltünk, reggeliztünk aztán mentünk edzeni. Kint edzettünk az erdőben, edzés után szedtem egy nagy csokor kora tavaszi, erdei virágot. Ketté szedtem és egyet leraktam az ebédlőasztalra kis vázában, a másik meg ment fel a szobámba. Miután felvittem a virágokat segítettem Emynek megépíteni a kutyaházat Suzy számára. A kutyus nagyon megszerette Emyt és a kér kislánnyal is jól kijön. Úgy tűnik igazi családtag válik belőle is. Aztán este el se tudtam képzelni, hogy másnap már hétfő lesz és suliba kell mennem, aludni akartam, fáradt voltam és nyűgös.

22. rész: Az edzések tovább folynak, csak épp nélkülem.

Szombaton ugye délben felkeltem egy olyan öt percre, beszéltem életem szerelmével, majd hozzábújva újra elaludtam. Legközelebb olyan délután öt óra körül keltem fel, akkor lementem a konyhába nni egy picit, majd vissza a szobámba és Lys mellett újra elaludtam. Vasárnap is csak kétszer keltem fel, akkor se sokkal hosszabb időre és a párom végig mellettem volt, amiért elképesztően hálás vagyok neki. Hétfőn már muszáj voltam korán kelni, mert mentünk iskolába, de én még mindig kialvatlan voltam. De elmesélem, hogy is kezdődött a hétfő. Reggel Lysander keltett, egy nagy bögre kávéval, amit azonnal meg is ittam, amint a kezembe került, majd lementem a konyhába, ahol Galatea már Alexát etette. Mikor a kislány meglátott azonnal azt akarta, hogy én vegyem az ölembe, ne a farkaslány. Hát igen, neki is hiányoztam, furcsa volt, hogy nem én vigyáztam rá az elmúlt két hétben. Mikor ölbe vettem elégedetten bújt a karomba a kislány. Nem sokkal később Lys is lejött, a kislány ránézett és csak ennyit mondott:

- Papa.

Hát nem túlzok, amikor azt mondom, hogy közel voltam ahhoz, hogy megint elájuljak. Nagyon meglepődtem, hogy a kislány végre választott papát, de úgy tűnik Galatea nem lepődött meg, s ezt én szóvá is tettem.

- Hát tudod azért, mert tegnap már Alexyt is papának hívta. Így csak idő kérdése volt, hogy mikortól fogja Lysandert is így hívni.

Na jó... ezen megint meglepődtem, ez váratlan volt. Az elmúlt két napba túl sok mindenről maradtam le... De ez van, ha az ember lánya két hét alatt egyszer alszik, s akkor is csak olyan öt órát. De ideje visszarázódnom az való életbe.

- Jó reggelt!- köszönt Jessy mikor lejött a szobájából. - Jé, jó újra látni téged nővérkém. Kialudtad magad?

- Neked is jó reggelt, de nem nagyon. Még mindig álmos vagyok. Csoda lesz, ha nem alszom el a suliban... És jobban vagy?

- Igen, és köszönöm, hogy vigyáztál rám, el sem tudod képzelni, mennyit jelent, hogy végig mellettem voltál. És igen... olykor hallottam, hogy alvás helyett a szobádban keservesen sírsz. De azért remélem tudod, hogy nem te vagy az oka annak, hogy megsérültem. Egyszerűen rosszkor voltam rossz helyen. - miután Jessy ezt elmondta odajött kivette a kezemből Alexát, átadta a kislányt Lysnek és szorosan átölelt. Tudtam, hogy igaza van, hogy nem én vagyok a hibás, de a lelkiismeretem nem hagyott nyugodni. Mi lett volna, ha meghal? Szerintem akkor már én sem állnék itt a konyhában, egy átaludt hétvége után. Na de rázódjunk vissza az életbe.

- Jé, téged is látni? - mondta Alexy aki épp akkor jött be az oldalán Emyvel.  Alexy odajött és megölelt, de úgy, hogy azt hittem, ott helyben megfulladok.

- A-A-A-Alexy, e-e-engedj e-e-el. - mondtam, nehézkesen, elhaló hangon. A fiú elfelejtette, hogy a kialvatlanság miatt le vagyok gyengülve, így ő sokkal erősebb, mint én... Mintha alapból nem lenne nálam erősebb... Szerencsémre elengedett, én meg iszonyatosan elkezdtem köhögni, de végre kaptam levegőt...

- Bocsi. - mondta.

- Nincs semmi baj, csak tudod, én még szeretnék lélegezni, de csak, ha nem túl nagy baj. - mondtam nevetve, majd összeborzoltam a fiú haját, amit ő azzal jutalmazott, hogy elkezdett csikizni.

- Emy, segíts. - mondtam és nevetés között, lassan már a könnyem folyt a nevetéstől és az oldalam is fájt, de végül Alice és Rose nevetve leszedték rólam Alexyt ezzel is megmentve az életem. A suliban megírtam a témazárót gyógynövényismeretből, törin odaadtam az osztályfőnökömnek a saját igazolásomat és Jessyét.

- Jól vagytok? - kérdezte az ofőnk.

- Igen Tanárnő. Amúgy be kell vallanom, nem voltam beteg egy percig sem. Múlthéten az egyik barátnőm, aki velünk él, elég csúnyán megsérült és rá vigyáztam, aztán péntektől kezdve meg Jessyre kellett vigyáznom. A két hét alatt egy nap volt, amikor aludtam és akkor is csak öt órát, így most az egész hétvégét abszolút átaludtam, alig háromszor másztam ki az ágyból akkor se hosszabb időre, mint öt perc. Jessy rendbe jött, a legjobb kezelést kapta, és igen... én még éjjel is mellette voltam. - erre az osztály elismerően bólogatott, volt aki meg is jegyezte, hogy hát igen... ilyen egy igaz testvér, és egy jó barát. De én nem dicsekedni akartam, csak elmondtam, hogy miért nem voltam iskolába, és előre is bocsánatot kértem, amiért lehet, hogy elalszom órán. Töri után volt egy közelharc, Jessyvel edzettem, hát igen... kivételesen rosszabb teljesítményt nyújtottam, mint a kishúgom. Pedig köztudott, hogy ő karddal nem tud harcolni. Suli után kihagytam az edzést, mert mentem aludni. Legközelebb csak kedd reggel keltem fel, Lys megint mellettem volt, biztosítva, hogy nyugodtan tudjak aludni. És ezért nagyon hálás vagyok neki, hisz miattam hagyja ki az edzéseket. Kedden már jobb állapotban voltam, a suliban sem aludtam el, de még mindig nem edzettem. Szerdán már eljutottam, odáig, hogy bár suli után nem mentem edzeni, de nem is aludtam. Edzés helyett átrepültem Evelynhez látogatóba. De mikor odaértem senki nem volt otthon. Felhívtam Evyt, de ki volt kapcsolva. Bementem a házba, az ajtó nyitva volt, a házban egy férfival találtam szembe magam. Pont azzal a lidérccel, aki két éve meg akart ölni.
- Mit keres itt? - kérdeztem, a fogaim megnőttek, a kezeim izzani kezdtek.
- Téged. - mondta a férfi helyett Castiel. A férfi el akart kapni, de én ekkorra már kikaptam a csizmám szárából a két athamét és hárítottam. Mivel még nem mentem be nagyon a házba, így megfordultam és kifutottam az ajtón. Amint kiléptem láthatatlanná váltam és elrepültem. Mikor az emberek már nem láthattak meg, látható lettem. Kinövesztettem a szárnyaimat és úgy repültem hazáig. Vagyis inkább csak akartam hazáig repülni... Amint elértem a város szélét egy rendőr megállított.
- Kisasszony, kérem szálljon le. - mondta, leszálltam.
- Baj van Uram? - kérdeztem.
- Mondja, elmúlt már 18 éves?
- Nem uram, még csak 16 vagyok. Kérem ne tegye fel a következő kérdést, tudom, mi jön. A nevem Joana Black, a szintem huszonhármas. Képességeim: elemidomár, elektröőr, hipnotizőr, telepata, a szárnyaim nélkül tudok repülni, bizonyos szinten már a nem elemi tüzeket is tudom irányítani. Ennyi elég?
- Kisasszony, meg kell, hogy büntessem, látom, hogy erősebb, mint én, de ennek ellenére nem repülhet.
- Valami baj van Úrnőm? - jött oda az a rendőr, aki tudja, ki vagyok.
- Bob, minek nevezted, ezt a kislányt?
- Ő az egyetlen olyan lény, aki 25-ös szintű lesz, ha majd ereje teljes birtokába kerül. Ő a bukottak és a vámpírok hercegnője, a bukottak felszabadítója. Ő és a társai fogják megölni Castiel Balet és az apját.
- De Bob, nem engedhetem el, attól függetlenül, hogy valami bugyuta hercegnő.
- Bob, jöjjön el onnan! - mondtam. Mielőtt megszólalhatott volna folytattam. - Ő nem az, akinek hiszi, mindjárt átváltozik. - Bob odajött mellém, szépen hátráltunk, majd átváltozott, és megláttam ki is az. - Emyly!
- Szia Joe. Tudom, magyarázatot vársz. A lényeg annyi, hogy bár én ember vagyok, megörököltem anyu alakváltó képességét, így felvettem egy rendőr alakját és idejöttem.
- Úrnő, ő a rokona? - kérdezte Bob.
- Igen, de Bob, kérem hívjon engem a nevemen és tegezzen. Amúgy Evelyn az unokahúgom, csak tizenöt éves. Evy hányas szintű vagy?
- Mivel félig ember vagyok és félig vámpír így még csak ötös vagyok, de szerintem nem sokkal leszek erősebb.
- Evy figyelj azért itt vannak szabályok is, az erődet nem használhatod kedvedre, nem "viccelhetsz" meg csak úgy random járókelőket. És most azonnal gyere velem haza. Nem nem hozzátok, hozzám, amúgy elmentem hozzátok és Castiel találtam a házatokban egy másik lidérccel, anyudékkal mi van?
- Mi?? Hogy kiket találtál ott? Hol van a családom?
- Nem tudom. - mondtam és ekkor megrezdült a telefonom, smst kaptam, a nagynéném volt az. - Most kaptam anyudtól smst, azt írja, hogy jól vannak, de ne menj haza, a házat eladják, és te maradj itt, majd anyud utánad fog jönni, de elválik apudtól. - Mikor ezt elmondtam Evy elsírta magát. Ölbe vettem. - Bob, elmehetünk? - a rendőr csak bólintott, felrepültem és elindultam haza, Evy sokkos állapotba került.
- Mi történt? - jött ki Galatea a ház elé.
- Majd elmondom, de először fektessük le. - bevittük, szóltam Esmének, megkérdeztem, melyik szoba lesz az övé. Azt mondta, hogy az első emelet utolsó üres szobájába vigyük, és majd hoz nyugtatót. Nem sokkal később Esme hozott egy nyugtató teát, Evy megitta és tényleg kezdett jobban lenni, aztán Galatea Alexával feljött. Beszélgettünk, elmondtuk a farkaslánynak, hogy mi történt, majd este mentünk aludni. Lys megint nálam aludt, sőt... elkezdett ideköltözni, már pár cuccát áthozta, hogy ne kelljen állandóan pakolni. Reggel kialvatlanul keltem (nem is tudom miért...), de együtt mentünk iskolába, ahol igazából semmit nem csináltunk. Suli után hazamentünk, de amint beléptem szembetalálkoztam Cassydyvel, aki a nagynéném.
- Cassy, magyarázatot várok. - támadtam le azonnal.
- Evelyn se tudta eddig, de félig vámpír, a fogai nem nőttek ki, mert soha nem engedtem, hogy olyan helyzetbe kerüljön, de az... És igen, még nem tudta felfogni, hogy az alakváltás nem játék, ráadásul nem 5-ös, hanem 8-as.
- Vegyél magadnak házat és vidd a lányodat is. - mondtam kegyetlenül, de nem érdekelt. Egész életemben a szemembe hazudott a nagynéném... Próbált megszólalni, és lehet, hogy mondott is valamit, de én ekkor már az erdőben voltam. Elmentem az egyik nagyobbacska sziklához, leültem a szélére, és utat engedtem a könnyeimnek. Nem sokkal később lépteket hallottam, felnéztem és két farkas állt előttem, de nem ismertem fel őket. Mindkettő lány volt, csak az egyik rozsdabarna volt, míg a másik  ébenfekete. A barna odajött, kíváncsian rám nézett, és hagyta, hogy megsimogassam.
- Becsapott. - mondtam erőtlenül. - Egész életemben hazugságokkal etetett. De én most könyörtelenül kidobtam őt, a lányával együtt. - leültem a földre, a két farkas mellé és csak sírtam, sírtam és sírtam. Elaludhattam, mert arra keltem fel, hogy valaki a nevemet kiáltja. Csak az egyik farkas volt ott, a fekete. És nem messze ott volt egy hosszú, barna hajú, fiatal, olyan 14 év körüli lány.
- Gyertek, itt van. - kiáltotta, és ekkor messzebb feltűnt Lys.
- Te ki vagy? - kérdeztem a lányt.
- Én Sara vagyok és ő a nővérem Emma, arra lettünk figyelmesek, hogy valaki keservesen sír, idejöttünk és megvigasztaltalak. Éreztem rajtad más alakváltók szagát, így megkerestem, honnan jöttél, láttam ott azt a fiút, aki most téged keres, ezért gondoltam, bízhatok benne. Amúgy jobban vagy?
- Igen, köszönöm. Amúgy én Joana vagyok. Van falkátok?
- Nincs. - mondta Emma, aki akkor alakult át emberré.
- Gyertek, csak befogad titeket is a falka. - mondtam, és ekkor megérkezett Lys.
- Joe, jól vagy? Ti kik vagytok? - fordult a két lányhoz.
- Én Sara vagyok, ő a nővérem Emma, alakváltó farkasok vagyunk. A falkánkból csak mi ketten maradtunk életben. Itt találtunk rá Joanra, csak annyit hallottunk, hogy keservesen sír, így idejöttünk, és próbáltam megvigasztalni, majd elaludt.
- Amúgy igen Lys, jól vagyok. És lányok, nagyon hálás vagyok, akimért segítettetek.
- Én Lysander vagyok, Joe barátja. Gyertek velünk. - mondta a párom és elindultunk a házunk felé. A kapuban találkoztunk Galateával, vázoltuk neki a dolgokat és mondta, hogy szerinte Sam be fogja fogadni őket, de beszéljünk vele. Így tehát beszéltünk Sammel, aki befogadta a két lányt. Mivel a testvéreket nem akartam szétválasztani, így kaptak egy szobát a nagy házban. Másnap suli után végre már én is mentem edzeni a többiekkel, de ez az edzés inkább a két lány beszoktatásáról szólt. És Evy meg az anyja tényleg elmentek. Mikor péntek reggel bementem Evelyn szobájába egy levelet találtam. 

"Kedves Joana!

Belátom, igazad volt, megértem, hogy neked ez már túl sok, de ne hidd azt, hogy Evelyn nincs sokkos állapotban még mindig. Viszont hallottam, hogy befogadtatok két lányt, akkor az én lányomat, miért nem fogadtad be? Azt megértettem volna, hogy engem elküldesz, de hogy őt is? Bevallom, ezzel csak azt tanúsítottad felém, hogy te nem az a kedves, segítőkész, mosolygós lány vagy, akit megismertem. De ennek ellenére, ha akarsz majd megtalálsz minket.

Cassydy"

A levelet olvasva eldöntöttem, hogy amint tehetem felkeresem a nagynénémet és elbeszélgetek vele. Engem ilyenekkel ne vádolgasson. Az, hogy ő anyám húga az nem azt jelenti, hogy nekem az összes hülyeségét el kell viselnem.

- Joe gyere már! - mondta Jessy, mikor indultunk volna suliba. - Mi az a kezedben? - odaadtam neki a levelet, elolvasta és úgy láttam, benne is felment a pumpa. - Majd iskola után elmegyünk megkeresni a drágát és elbeszélgetünk vele, így nem beszélhet veled. Tudja, hogy ki vagy te?

- Jess ne húzd fel magad, elég, hogy én kiakadtam, azon, hogy mit engedett meg magának velem szemben ez a nő. Nem kell neked is kiakadnod. De vannak megfelelő kapcsolataim ahhoz, hogy megtaláljam őket. De gyere, menjünk.

Suliban minden eseménytelenül telt, de beszámoltunk a levélről Joshnak, Lysnek és a csapat ott lévő részének. Tanítás után teljesen egyedül elindultam a rendőrségre, ott tudnak segíteni nekem.

- Jó napot, miben segíthetek? - kérdezte egy kedves rendőrnő, mikor beléptem.

- Jó napot. Információkat szeretnék kérni Cassydy és Evelyn Kingről. Most jöttek vissza, vagy inkább be az emberek városából. Evelyn félig ember félig vámpír.

- Joana, mit keresel itt? - kérdezte Bob.

- Jó napot, az unokatestvérem és a nagynéném után érdeklődőm. Úgy tudom számon tartják a "bevándorlókat".

- Ebben Michael (ejtsd: Misel) nem tud neked segíteni, de én igen. Tegnap láttam, amint házat vettek. Miért keresed őket? - kérdezte, megmutattam a levelet, ő is elképedt. - Na induljunk is, Michael, ha valaki keres a város másik felén leszek, az erdő mellett.

- Rendben, sziasztok. - köszönt el a Michael nevű nő.

- Viszlát. - mondtam.

- Joana, kérlek tegezz, csak négy évvel vagyok idősebb.

- Michael te ismersz engem? - na jó... meglepődtem.

- Téged melyik bukott nem ismer? Te leszel a megváltónk, mint az embereknek Jézus. Na viszont tényleg menjetek. - mondta, mi el is indultunk. Autóval mentünk, egész gyorsan odaértünk a házhoz.

- Bob kérem maradjon itt. - mondtam.

- Várj Joana, kérlek tegezz. Az neked is egyszerűbb. - mondta én csak bólintottam és elindultam a ház felé. Nem érdekelt, hogy mi illene és mi nem. Kinyitottam magamnak a kaput én bementem. Csak a bejárati ajtón kopogtam, Cassy nyitott ajtót.

- Minek köszönhetem a látogatást? - kérdezte.

- Cassydy ne szórakozz, tudod miért jöttem. Olyanokat írtál rólam, ami nem igaz. Nem tudod, hogy milyen hatással volt rám anyáék halála, sőt... te semmit nem tudsz rólam. Én ugyanaz a lány maradtam, csak már megválogatom, hogy kiket engedek magam mellé. És aki átver, aki hazudik nekem, az nem méltó arra, hogy a védelmem alá vonjam. De fogadjunk, hogy fogalmad sincs arról, hogy sokkal erősebb vagyok, mint te valaha is leszel...

- Joana nem értelek. Mit jelent, hogy erősebb vagy/leszel nálam?

- Ezt, drága nagynéném. - mondtam és elindultam kifelé, ő utánam jött. Bemutattam pár képességemet. Először is hipnotizáltam, hogy menjen és másszon fára, mikor feloldottam a hipnózist nem értette, mit keres a mamutfenyő tetején. Aztán jött az, hogy egy pici gömbvillámmal ökölnyi lyukat égettem a fenyő törzsébe. Majd benövesztettem azt, fellőttem egy nem elemi tűzgolyót a levegőbe, aztán vízzel eloltottam azt. Majdnem minden képességemet demonstráltam. Cassydy eléggé megijedt tőlem.

- Már érted nénikém? - kérdeztem. Ő hevesen bólogatott. - Na és épp ezért mondtam, hogy hagyjatok békén, lesz egy hatalmas csata, amiben lehet, hogy még én, az egyetlen 23-as szintű lény is meghalok. Ezt akarsz, meghalni? Ha igen akkor segíthetek és akkor nem kell sokat várnod. - mondtam, a szavaim fenyegetően csengtek.És ezzel elértem, amit akartam Cassydy elvette a levelet, fogott egy gyufát, elégette, majd megígérte, hogy ezentúl csak olyat ír, vagy mond, amiről tényleg mindent tud. Hát igen.. azt speciel pont nem tudta, hogy én vagyok az, aki egy közel ötvenfős csapatot/családot tartok össze, hogy én vagyok az, akinek majd gyilkolnia kell. De ez van... Hazamentem, egyenesen fel a szobámba, ahol az ágyon egy kis csomag várt, egy cetlivel. "Kedves Joana! Remélem nem gond, hogy küldök pár dolgot, remélem hasznodra vállnak, illetve szereted őket. Michael" Kibontottam a csomagot, volt benne pár ruha, egy kupac csoki, még néhány édesség, és egy új athame. Úgy döntöttem, hogy holnap bemegyek és megköszönöm. De előtte megfordítottam a cetlit. A hátoldalára is volt írva: "Holnap nem leszek az őrsön, de ezen a címen megtalálsz: Kikerics utca 98." Még nem volt túl késő, így lementem edzeni, a két lány, már rendesen belejött, ők épp a többi farkassal edzettek. Szombat délelőtt Alexával együtt ellátogattam a címre, egy pici, kék színű ház volt. Csöngettem Michael jött ki.

- Szia Joana, hát ő kicsoda? - nézett a mellettem álló kislányra.

- Szia, ő Alexa, nemrég fogadtuk örökbe, az anyukája letette az ajtónk elé, hogy neveljük mi a kislányát. Amúgy csak azért jöttem, hogy megköszönjem a csomagot, a ruhák nagyon jók, pont az ízlésem, az édesség hamar elfog fogyni. És az athame meg tökéletes, honnan tudtad, hogy szeretek athamével harcolni?

- Tegnap kivillant a markolata a csizmád szárából. - válaszolta a lány. Na ezen meglepődtem, de jó válasz volt. Bementünk, és rengeteget beszélgettünk. Már délután háromvolt, mire észbe kaptam, hogy haza kéne menni.