24. rész: Lilith és Castiel, avagy közeleg a végső küzdelem.

Hétfőn csendesen mentünk suliba, az első két óra eseménytelenül telt, de a második óra utána szünetben valami furcsaságot láttam az udvar végében. Odamentem és megláttam Lilithet.

- Szia Lilith, mit keresel itt? - kérdeztem.

- Szia, csak eljöttem megnézni a sulidat, lehet, hogy álnéven beiratkozok, mondván most költöztem ide. - mondta kedvesen. Aranyos lány, már ha épp nem változik túl hirtelen a hangulata.

- Értem. - mondtam és ekkor megláttam Castielt. Aki ijedten nézett Lilithre, leesett neki, hogy ki is a lány valójában.

- Li-Li-Lilith? - kérdezte.

- Mit akarsz? Nem megmondtam, hogy takarodj? - Lilith harcias lett, szerintem most el fogja hitetni a vörös ördöggel, hogy velem szövetkezett, hogy megöljük őt.

- Mi-mit keresel itt? Követsz?

- Téged? Neked teljesen elment az a csöppnyi kis eszed is, amid volt? Joanával beszéltem meg, hogy melyik lenne a legalkalmasabb nap a meggyilkolásodra. - na és ennyi, alig bírtam ki, hogy ne röhögjem el magam, de Lilith se bírt túl komoly képet vágni főleg amikor megláttuk Castiel arcát. Hát hogy is mondjam? Eléggé betojt a démonkirálynő kijelentésén... El is iszkolt azonnal, mi meg jó hangosan felröhögtünk. Adtam a lánynak egy hatalmas pacsit.

- Szép volt, jól ráhoztad a frászt. - mondtam még mindig fuldokolva a röhögéstől.

- Szia Lilith, mi olyan vicces? - kérdezte viktoriánus ruhákba öltözött lovagom, mikor odaért hozzánk.

- Szia Lysander. Látnod kellett volna Castiel arcát, mikor behazudtam neki azt, hogy összefogtam Joanával, és most épp azt beszéltük, hogy melyik lenne a legalkalmasabb nap a gyilkosok megölésére. Azt hittem mentem összeesik, de még el tudott futni.

- Vicces lehetett, de mennünk kéne órára, mert mindjárt becsöngetnek. Lilith te jössz? - kérdezte a párom, miután átkarolta a derekamat.

- Persze. - mondta mosolyogva a lány és így hárman elindultunk befelé. - Hova kell mennem elintézni a beiratkozást? 

- Ide. - mondtam és a DÖK terem ajtajára mutattam. - De várj! Hogy szólítsunk mostantól?

- Christine. - mondta Lilith, mikor belépet a DÖK terem ajtaján.

*Lilith, alias Christine szemszöge*

Beléptem a DÖK terembe és egy elég helyes szőke fiú volt ott.

- Szia, miben segíthetek? - kérdezte.

- Christine vagyok és szeretnék beiratkozni. Tudom, előre szólni kell, de nagyon hirtelen kellett ideköltöznöm.

- Értem, akkor alá kéne írnod ezeket a papírokat. Kéne egy igazolványkép és 25 dollár. - mondta kedvesen. Aláírtam a papírokat és elővettem a pénzt. Odaadtam, csak bólintott. - Körbevezesselek?

- Köszi, de nem kell, Lysander egy nagyon távoli rokonom és ő meg Joana, majd körbevezetnek. - mondtam mosolyogva
- Akkor még menj be az igazgatói irodába és beszélj az igazgatónővel. Gyere, odavezetlek. - mondta, majd kinyitotta előttem az ajtót. Mikor ő is kilépett becsukta. Aztán elindult pár lépés után megállt, és kopogott.
- Szabad. - hallottam egy idős hölgy hangját, Nathaniel benyitott.
- Igazgatónő, ő itt Christine Clearwater és egy elég fura kéréssel fordult felém.
- Mi lenne az?
- Tanulhatnék itt? - kérdeztem. - Tudom, hogy nem úgy működik, hogy csak egyik nap jövök, hogy akkor én ide szeretnék járni. De egy elég súlyos ügy miatt szombaton csak úgy hirtelen ide kellett költöznöm. Ki se tudtam iratkozni az előző iskolámból. - mondtam megjátszott szomorúsággal.
- Rendben Christine, írja alá ezt itt és köszöntöm a Nightmare High Schoolban.
- Köszönöm Igazgatónő. - mondtam ál meghatottan. - Melyik lesz az osztályom?

- A 9.a. Van rokona az iskolásban?
- Igen, Lysander Hill egy elég távoli rokonom, de most épp náluk lakom.
- Remek, osztálytársak lesznek. Majd kérje meg őt, hogy vezesse magát körbe. Nathaniellel már elrendezték a papírokat? - kérdezte, és válaszképp csak bólintottam. Már eléggé untam ezt az egészet. Épp kicsöngettek. - Nos akkor mehetnek is. - mondta az igazgató és én ki is mentem az irodából. A folyosón találkoztam Joanával.
- Mostantól az osztálytársatok leszek. - mondtam. Láttam, hogy picit feszeng. - Nyugodj meg, nem foglak megenni, minek nézel te engem? Viszont megtennéd, hogy körbevezetsz és bemutatnál az osztálytársainknak? - csak bólintott és elindult. Mindenkinek bemutatott és megmutatta a suli fontosabb részeit. Majd elindultam "haza", vagyis a most már régi lakhelyem felé, mivel az túl messze van az iskolától és akármilyen erős vagyok, sajnos teleportálni még mindig nem voltam képes megtanulni... 

*Joe szemszöge*

Mikor Lilith, vagyis Christine elment mi Lyssel mentünk vissza órára. Suli után hazamentünk és Christine a szobámban várt.

- Szia. - köszöntem a lánynak meglepődötten.

- Szia. Ideköltözök hozzátok. A saját lakhelyem túl messze van. - mondta. Oké... ezen most kiakadtam. Ki a bánat ő, hogy eldöntse, hogy csak úgy random ideköltözik? Biztos hallja, mire gondolok, de nem érdekel. Csak csendben bólintottam.

- Gyere, bemutatlak mindenkinek, de itt is az álnevedet kéne használnod, elég ha hárman tudjuk, hogy ki is vagy. - mondtam és elindultam először a konyhába, ott volt Esme és Rose, bemutattam nekik Christinet. Megkérdeztem, hogy hol vannak a többiek, mondták, hogy Galatea és Alexy a nappaliban Alexával, a többiek vagy az edzőteremben, vagy az erdőben, esetleg a saját szobáikban. Így bementem a nappaliba, a kislány azonnal odafutott hozzám és szorosan megölelt.
- Szia kicsim. - mondtam és felkaptam a lánykát. - Galatea, Nana hol van?
- Amandáék tanítják repülni, a tisztás felett megtalálod őket.
- Oké, köszi. Amúgy bemutatom neked Christinet. Ő Lys egyik igen távoli rokona. Most kellett a városba költöznie, és mostantól nálunk fog lakni. Christine, ő Galatea, alakváltó. És a karomon ülő kislány meg Alexa.
- Gyönyörű gyermek. Megfoghatom? - kérdezte Christine. Odaadtam a kezébe Alexát, aki csak mosolygott és kíváncsian nézte az ismeretlen lány arcát. Majd mikor megszokta a lány sajátos illatát, elégedetten bújt a karjaiba.- Na gyertek, bemutatlak még a többieknek is. - mondtam, de Alexa nagyban elkezdte rázni a fejét.
- Mama. - mondta és mutogatott Galateára, hogy vele szeretne maradni. Christine átadta a kislányt Galateának és elindultunk lefelé a pincébe. Ott is bemutattam a többieknek, majd mentünk az erdőbe. Ott is bemutattam mindenkinek, majd vissza a házba. Megmutattam neki a szobáját, aztán mentem fel a szobámba az edző cuccomért. Felvettem a fekete melegítő nadrágot, a hozzá tartozó lila felsővel és mentem edzeni. Kimentem az erdőbe, egyedül voltam, mert kivételesen egy másik tisztásra mentem. Oda, ahol Sara-val és Emmával találkoztam. Ott egyedül fejlesztettem az erőmet. Aztán egyszer csak halk lépteket hallottam a hátam mögül, megfordultam és egy igazi farkassal találtam szembe magam. Mélyen a szemébe néztem, és megpróbáltam tudatni vele, hogy nem bántom, ha ő se engem. Lassan odasétált hozzám és megbökte a kézfejemet az orrával. Végig simítottam a hátán. Gyönyörű volt az állat a maga rozsdabarna, fekete foltos szőrével. Pár perc múlva a állat vonyított egyet és még egy farkas feltűnt, az szürke volt, az is közelebb jött és leült a másik mellé. Mindketten ott ültek mellettem amíg fel nem tűnt Galatea, persze farkas alakban. A két farkas elkezdett vicsorogni és morogni a lányra.
- Hagyjátok abba, ő barát. - mondtam a két farkasnak, s mintha csak értették volna a szavaimat visszaültek, de nem vették le a szemüket a jövevényről. - Baj van Galatea? - kérdeztem, a farkaslány csak megrázta a fejét és odajött mellém, de egy kicsit távolabb a két valódi farkastól és szépen kényelmesen elhelyezkedett. Jó húsz perc múlva megkordult a gyomrom, felálltam, hogy hazamenjek. Galatea és a két farkas is felálltak Galatea előre ment, én is elindultam, de a két farkas követett.
- Ne gyertek velem, menjetek haza, a falkátokhoz, én nem tudok vigyázni rátok. - mondtam, de a két állat csak nem mozdult. Így hát beletörődtem, hogy velem jönnek, de mit fogok csinálni velük? Suzy közelébe nem nagyon vihetem őket, mert félek, hogy bántanák. - Van egy kutyánk, csak akkor jöhettek velem, ha nem bántjátok őt, rendben? - mondtam nekik, erre egyszerre bólintottak. Tényleg értették, mit mondtam? Hazamentem, a két állat kint maradt és úgy tűnik tényleg jóban lettek Suzyval, az egyik, a nőstény az elkezdte tisztogatni a kiskutya bundáját, míg a hím figyelte őket és a környéket. Megvacsoráztam és elmentem aludni. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami hangos puffanással földet ér az ablakom mellett. Kinyitottam a szememet és a nőstényfarkast (a barnát) láttam meg.
- Mit keresel itt? Hogy jöttél be? - de ez csak egy farkas, nem tudott válaszolni, viszont az ablak felé bökött a fejével. Odamentem, kinéztem az ablakon és azt láttam, hogy jött még két farkas. Kiugrottam az ablakon és zuhanás közben elkezdtem a saját erőmmel fékezni magam. Megálltam a földön, a farkas utánam ugrott.
- Takarodjatok innen, menjetek el, mindannyian. Egyáltalán miért jöttetek ide? Nem kértem, hogy gyertek. - mondtam, a nőstény farkas szomorúan rám nézett és elment, a másik három meg utána. Másnap nem láttam a farkasokat és reméltem, hogy soha többet nem is fogom látni őket.
- Hova tűntek a farkasok? - kérdezte Galatea.
- Elmentek. - válaszoltam egyszerűen, olyan hangnemben, ami azt jelenti, hogy ne is feszegesse a témát. A suli unalmas volt. Tanítás után Christine segített felszínre hozni az erőmet és egy rézét sikerült is. Aztán eltelt pár nap és már tudtam használni az egyik új erőmet, képes vagyok bárkinek bármilyen képet mutatni, ezzel ártalmatlanná téve őt. Majd a csatában hasznát fogom venni.