22. rész: Az edzések tovább folynak, csak épp nélkülem.

Szombaton ugye délben felkeltem egy olyan öt percre, beszéltem életem szerelmével, majd hozzábújva újra elaludtam. Legközelebb olyan délután öt óra körül keltem fel, akkor lementem a konyhába nni egy picit, majd vissza a szobámba és Lys mellett újra elaludtam. Vasárnap is csak kétszer keltem fel, akkor se sokkal hosszabb időre és a párom végig mellettem volt, amiért elképesztően hálás vagyok neki. Hétfőn már muszáj voltam korán kelni, mert mentünk iskolába, de én még mindig kialvatlan voltam. De elmesélem, hogy is kezdődött a hétfő. Reggel Lysander keltett, egy nagy bögre kávéval, amit azonnal meg is ittam, amint a kezembe került, majd lementem a konyhába, ahol Galatea már Alexát etette. Mikor a kislány meglátott azonnal azt akarta, hogy én vegyem az ölembe, ne a farkaslány. Hát igen, neki is hiányoztam, furcsa volt, hogy nem én vigyáztam rá az elmúlt két hétben. Mikor ölbe vettem elégedetten bújt a karomba a kislány. Nem sokkal később Lys is lejött, a kislány ránézett és csak ennyit mondott:

- Papa.

Hát nem túlzok, amikor azt mondom, hogy közel voltam ahhoz, hogy megint elájuljak. Nagyon meglepődtem, hogy a kislány végre választott papát, de úgy tűnik Galatea nem lepődött meg, s ezt én szóvá is tettem.

- Hát tudod azért, mert tegnap már Alexyt is papának hívta. Így csak idő kérdése volt, hogy mikortól fogja Lysandert is így hívni.

Na jó... ezen megint meglepődtem, ez váratlan volt. Az elmúlt két napba túl sok mindenről maradtam le... De ez van, ha az ember lánya két hét alatt egyszer alszik, s akkor is csak olyan öt órát. De ideje visszarázódnom az való életbe.

- Jó reggelt!- köszönt Jessy mikor lejött a szobájából. - Jé, jó újra látni téged nővérkém. Kialudtad magad?

- Neked is jó reggelt, de nem nagyon. Még mindig álmos vagyok. Csoda lesz, ha nem alszom el a suliban... És jobban vagy?

- Igen, és köszönöm, hogy vigyáztál rám, el sem tudod képzelni, mennyit jelent, hogy végig mellettem voltál. És igen... olykor hallottam, hogy alvás helyett a szobádban keservesen sírsz. De azért remélem tudod, hogy nem te vagy az oka annak, hogy megsérültem. Egyszerűen rosszkor voltam rossz helyen. - miután Jessy ezt elmondta odajött kivette a kezemből Alexát, átadta a kislányt Lysnek és szorosan átölelt. Tudtam, hogy igaza van, hogy nem én vagyok a hibás, de a lelkiismeretem nem hagyott nyugodni. Mi lett volna, ha meghal? Szerintem akkor már én sem állnék itt a konyhában, egy átaludt hétvége után. Na de rázódjunk vissza az életbe.

- Jé, téged is látni? - mondta Alexy aki épp akkor jött be az oldalán Emyvel.  Alexy odajött és megölelt, de úgy, hogy azt hittem, ott helyben megfulladok.

- A-A-A-Alexy, e-e-engedj e-e-el. - mondtam, nehézkesen, elhaló hangon. A fiú elfelejtette, hogy a kialvatlanság miatt le vagyok gyengülve, így ő sokkal erősebb, mint én... Mintha alapból nem lenne nálam erősebb... Szerencsémre elengedett, én meg iszonyatosan elkezdtem köhögni, de végre kaptam levegőt...

- Bocsi. - mondta.

- Nincs semmi baj, csak tudod, én még szeretnék lélegezni, de csak, ha nem túl nagy baj. - mondtam nevetve, majd összeborzoltam a fiú haját, amit ő azzal jutalmazott, hogy elkezdett csikizni.

- Emy, segíts. - mondtam és nevetés között, lassan már a könnyem folyt a nevetéstől és az oldalam is fájt, de végül Alice és Rose nevetve leszedték rólam Alexyt ezzel is megmentve az életem. A suliban megírtam a témazárót gyógynövényismeretből, törin odaadtam az osztályfőnökömnek a saját igazolásomat és Jessyét.

- Jól vagytok? - kérdezte az ofőnk.

- Igen Tanárnő. Amúgy be kell vallanom, nem voltam beteg egy percig sem. Múlthéten az egyik barátnőm, aki velünk él, elég csúnyán megsérült és rá vigyáztam, aztán péntektől kezdve meg Jessyre kellett vigyáznom. A két hét alatt egy nap volt, amikor aludtam és akkor is csak öt órát, így most az egész hétvégét abszolút átaludtam, alig háromszor másztam ki az ágyból akkor se hosszabb időre, mint öt perc. Jessy rendbe jött, a legjobb kezelést kapta, és igen... én még éjjel is mellette voltam. - erre az osztály elismerően bólogatott, volt aki meg is jegyezte, hogy hát igen... ilyen egy igaz testvér, és egy jó barát. De én nem dicsekedni akartam, csak elmondtam, hogy miért nem voltam iskolába, és előre is bocsánatot kértem, amiért lehet, hogy elalszom órán. Töri után volt egy közelharc, Jessyvel edzettem, hát igen... kivételesen rosszabb teljesítményt nyújtottam, mint a kishúgom. Pedig köztudott, hogy ő karddal nem tud harcolni. Suli után kihagytam az edzést, mert mentem aludni. Legközelebb csak kedd reggel keltem fel, Lys megint mellettem volt, biztosítva, hogy nyugodtan tudjak aludni. És ezért nagyon hálás vagyok neki, hisz miattam hagyja ki az edzéseket. Kedden már jobb állapotban voltam, a suliban sem aludtam el, de még mindig nem edzettem. Szerdán már eljutottam, odáig, hogy bár suli után nem mentem edzeni, de nem is aludtam. Edzés helyett átrepültem Evelynhez látogatóba. De mikor odaértem senki nem volt otthon. Felhívtam Evyt, de ki volt kapcsolva. Bementem a házba, az ajtó nyitva volt, a házban egy férfival találtam szembe magam. Pont azzal a lidérccel, aki két éve meg akart ölni.
- Mit keres itt? - kérdeztem, a fogaim megnőttek, a kezeim izzani kezdtek.
- Téged. - mondta a férfi helyett Castiel. A férfi el akart kapni, de én ekkorra már kikaptam a csizmám szárából a két athamét és hárítottam. Mivel még nem mentem be nagyon a házba, így megfordultam és kifutottam az ajtón. Amint kiléptem láthatatlanná váltam és elrepültem. Mikor az emberek már nem láthattak meg, látható lettem. Kinövesztettem a szárnyaimat és úgy repültem hazáig. Vagyis inkább csak akartam hazáig repülni... Amint elértem a város szélét egy rendőr megállított.
- Kisasszony, kérem szálljon le. - mondta, leszálltam.
- Baj van Uram? - kérdeztem.
- Mondja, elmúlt már 18 éves?
- Nem uram, még csak 16 vagyok. Kérem ne tegye fel a következő kérdést, tudom, mi jön. A nevem Joana Black, a szintem huszonhármas. Képességeim: elemidomár, elektröőr, hipnotizőr, telepata, a szárnyaim nélkül tudok repülni, bizonyos szinten már a nem elemi tüzeket is tudom irányítani. Ennyi elég?
- Kisasszony, meg kell, hogy büntessem, látom, hogy erősebb, mint én, de ennek ellenére nem repülhet.
- Valami baj van Úrnőm? - jött oda az a rendőr, aki tudja, ki vagyok.
- Bob, minek nevezted, ezt a kislányt?
- Ő az egyetlen olyan lény, aki 25-ös szintű lesz, ha majd ereje teljes birtokába kerül. Ő a bukottak és a vámpírok hercegnője, a bukottak felszabadítója. Ő és a társai fogják megölni Castiel Balet és az apját.
- De Bob, nem engedhetem el, attól függetlenül, hogy valami bugyuta hercegnő.
- Bob, jöjjön el onnan! - mondtam. Mielőtt megszólalhatott volna folytattam. - Ő nem az, akinek hiszi, mindjárt átváltozik. - Bob odajött mellém, szépen hátráltunk, majd átváltozott, és megláttam ki is az. - Emyly!
- Szia Joe. Tudom, magyarázatot vársz. A lényeg annyi, hogy bár én ember vagyok, megörököltem anyu alakváltó képességét, így felvettem egy rendőr alakját és idejöttem.
- Úrnő, ő a rokona? - kérdezte Bob.
- Igen, de Bob, kérem hívjon engem a nevemen és tegezzen. Amúgy Evelyn az unokahúgom, csak tizenöt éves. Evy hányas szintű vagy?
- Mivel félig ember vagyok és félig vámpír így még csak ötös vagyok, de szerintem nem sokkal leszek erősebb.
- Evy figyelj azért itt vannak szabályok is, az erődet nem használhatod kedvedre, nem "viccelhetsz" meg csak úgy random járókelőket. És most azonnal gyere velem haza. Nem nem hozzátok, hozzám, amúgy elmentem hozzátok és Castiel találtam a házatokban egy másik lidérccel, anyudékkal mi van?
- Mi?? Hogy kiket találtál ott? Hol van a családom?
- Nem tudom. - mondtam és ekkor megrezdült a telefonom, smst kaptam, a nagynéném volt az. - Most kaptam anyudtól smst, azt írja, hogy jól vannak, de ne menj haza, a házat eladják, és te maradj itt, majd anyud utánad fog jönni, de elválik apudtól. - Mikor ezt elmondtam Evy elsírta magát. Ölbe vettem. - Bob, elmehetünk? - a rendőr csak bólintott, felrepültem és elindultam haza, Evy sokkos állapotba került.
- Mi történt? - jött ki Galatea a ház elé.
- Majd elmondom, de először fektessük le. - bevittük, szóltam Esmének, megkérdeztem, melyik szoba lesz az övé. Azt mondta, hogy az első emelet utolsó üres szobájába vigyük, és majd hoz nyugtatót. Nem sokkal később Esme hozott egy nyugtató teát, Evy megitta és tényleg kezdett jobban lenni, aztán Galatea Alexával feljött. Beszélgettünk, elmondtuk a farkaslánynak, hogy mi történt, majd este mentünk aludni. Lys megint nálam aludt, sőt... elkezdett ideköltözni, már pár cuccát áthozta, hogy ne kelljen állandóan pakolni. Reggel kialvatlanul keltem (nem is tudom miért...), de együtt mentünk iskolába, ahol igazából semmit nem csináltunk. Suli után hazamentünk, de amint beléptem szembetalálkoztam Cassydyvel, aki a nagynéném.
- Cassy, magyarázatot várok. - támadtam le azonnal.
- Evelyn se tudta eddig, de félig vámpír, a fogai nem nőttek ki, mert soha nem engedtem, hogy olyan helyzetbe kerüljön, de az... És igen, még nem tudta felfogni, hogy az alakváltás nem játék, ráadásul nem 5-ös, hanem 8-as.
- Vegyél magadnak házat és vidd a lányodat is. - mondtam kegyetlenül, de nem érdekelt. Egész életemben a szemembe hazudott a nagynéném... Próbált megszólalni, és lehet, hogy mondott is valamit, de én ekkor már az erdőben voltam. Elmentem az egyik nagyobbacska sziklához, leültem a szélére, és utat engedtem a könnyeimnek. Nem sokkal később lépteket hallottam, felnéztem és két farkas állt előttem, de nem ismertem fel őket. Mindkettő lány volt, csak az egyik rozsdabarna volt, míg a másik  ébenfekete. A barna odajött, kíváncsian rám nézett, és hagyta, hogy megsimogassam.
- Becsapott. - mondtam erőtlenül. - Egész életemben hazugságokkal etetett. De én most könyörtelenül kidobtam őt, a lányával együtt. - leültem a földre, a két farkas mellé és csak sírtam, sírtam és sírtam. Elaludhattam, mert arra keltem fel, hogy valaki a nevemet kiáltja. Csak az egyik farkas volt ott, a fekete. És nem messze ott volt egy hosszú, barna hajú, fiatal, olyan 14 év körüli lány.
- Gyertek, itt van. - kiáltotta, és ekkor messzebb feltűnt Lys.
- Te ki vagy? - kérdeztem a lányt.
- Én Sara vagyok és ő a nővérem Emma, arra lettünk figyelmesek, hogy valaki keservesen sír, idejöttünk és megvigasztaltalak. Éreztem rajtad más alakváltók szagát, így megkerestem, honnan jöttél, láttam ott azt a fiút, aki most téged keres, ezért gondoltam, bízhatok benne. Amúgy jobban vagy?
- Igen, köszönöm. Amúgy én Joana vagyok. Van falkátok?
- Nincs. - mondta Emma, aki akkor alakult át emberré.
- Gyertek, csak befogad titeket is a falka. - mondtam, és ekkor megérkezett Lys.
- Joe, jól vagy? Ti kik vagytok? - fordult a két lányhoz.
- Én Sara vagyok, ő a nővérem Emma, alakváltó farkasok vagyunk. A falkánkból csak mi ketten maradtunk életben. Itt találtunk rá Joanra, csak annyit hallottunk, hogy keservesen sír, így idejöttünk, és próbáltam megvigasztalni, majd elaludt.
- Amúgy igen Lys, jól vagyok. És lányok, nagyon hálás vagyok, akimért segítettetek.
- Én Lysander vagyok, Joe barátja. Gyertek velünk. - mondta a párom és elindultunk a házunk felé. A kapuban találkoztunk Galateával, vázoltuk neki a dolgokat és mondta, hogy szerinte Sam be fogja fogadni őket, de beszéljünk vele. Így tehát beszéltünk Sammel, aki befogadta a két lányt. Mivel a testvéreket nem akartam szétválasztani, így kaptak egy szobát a nagy házban. Másnap suli után végre már én is mentem edzeni a többiekkel, de ez az edzés inkább a két lány beszoktatásáról szólt. És Evy meg az anyja tényleg elmentek. Mikor péntek reggel bementem Evelyn szobájába egy levelet találtam. 

"Kedves Joana!

Belátom, igazad volt, megértem, hogy neked ez már túl sok, de ne hidd azt, hogy Evelyn nincs sokkos állapotban még mindig. Viszont hallottam, hogy befogadtatok két lányt, akkor az én lányomat, miért nem fogadtad be? Azt megértettem volna, hogy engem elküldesz, de hogy őt is? Bevallom, ezzel csak azt tanúsítottad felém, hogy te nem az a kedves, segítőkész, mosolygós lány vagy, akit megismertem. De ennek ellenére, ha akarsz majd megtalálsz minket.

Cassydy"

A levelet olvasva eldöntöttem, hogy amint tehetem felkeresem a nagynénémet és elbeszélgetek vele. Engem ilyenekkel ne vádolgasson. Az, hogy ő anyám húga az nem azt jelenti, hogy nekem az összes hülyeségét el kell viselnem.

- Joe gyere már! - mondta Jessy, mikor indultunk volna suliba. - Mi az a kezedben? - odaadtam neki a levelet, elolvasta és úgy láttam, benne is felment a pumpa. - Majd iskola után elmegyünk megkeresni a drágát és elbeszélgetünk vele, így nem beszélhet veled. Tudja, hogy ki vagy te?

- Jess ne húzd fel magad, elég, hogy én kiakadtam, azon, hogy mit engedett meg magának velem szemben ez a nő. Nem kell neked is kiakadnod. De vannak megfelelő kapcsolataim ahhoz, hogy megtaláljam őket. De gyere, menjünk.

Suliban minden eseménytelenül telt, de beszámoltunk a levélről Joshnak, Lysnek és a csapat ott lévő részének. Tanítás után teljesen egyedül elindultam a rendőrségre, ott tudnak segíteni nekem.

- Jó napot, miben segíthetek? - kérdezte egy kedves rendőrnő, mikor beléptem.

- Jó napot. Információkat szeretnék kérni Cassydy és Evelyn Kingről. Most jöttek vissza, vagy inkább be az emberek városából. Evelyn félig ember félig vámpír.

- Joana, mit keresel itt? - kérdezte Bob.

- Jó napot, az unokatestvérem és a nagynéném után érdeklődőm. Úgy tudom számon tartják a "bevándorlókat".

- Ebben Michael (ejtsd: Misel) nem tud neked segíteni, de én igen. Tegnap láttam, amint házat vettek. Miért keresed őket? - kérdezte, megmutattam a levelet, ő is elképedt. - Na induljunk is, Michael, ha valaki keres a város másik felén leszek, az erdő mellett.

- Rendben, sziasztok. - köszönt el a Michael nevű nő.

- Viszlát. - mondtam.

- Joana, kérlek tegezz, csak négy évvel vagyok idősebb.

- Michael te ismersz engem? - na jó... meglepődtem.

- Téged melyik bukott nem ismer? Te leszel a megváltónk, mint az embereknek Jézus. Na viszont tényleg menjetek. - mondta, mi el is indultunk. Autóval mentünk, egész gyorsan odaértünk a házhoz.

- Bob kérem maradjon itt. - mondtam.

- Várj Joana, kérlek tegezz. Az neked is egyszerűbb. - mondta én csak bólintottam és elindultam a ház felé. Nem érdekelt, hogy mi illene és mi nem. Kinyitottam magamnak a kaput én bementem. Csak a bejárati ajtón kopogtam, Cassy nyitott ajtót.

- Minek köszönhetem a látogatást? - kérdezte.

- Cassydy ne szórakozz, tudod miért jöttem. Olyanokat írtál rólam, ami nem igaz. Nem tudod, hogy milyen hatással volt rám anyáék halála, sőt... te semmit nem tudsz rólam. Én ugyanaz a lány maradtam, csak már megválogatom, hogy kiket engedek magam mellé. És aki átver, aki hazudik nekem, az nem méltó arra, hogy a védelmem alá vonjam. De fogadjunk, hogy fogalmad sincs arról, hogy sokkal erősebb vagyok, mint te valaha is leszel...

- Joana nem értelek. Mit jelent, hogy erősebb vagy/leszel nálam?

- Ezt, drága nagynéném. - mondtam és elindultam kifelé, ő utánam jött. Bemutattam pár képességemet. Először is hipnotizáltam, hogy menjen és másszon fára, mikor feloldottam a hipnózist nem értette, mit keres a mamutfenyő tetején. Aztán jött az, hogy egy pici gömbvillámmal ökölnyi lyukat égettem a fenyő törzsébe. Majd benövesztettem azt, fellőttem egy nem elemi tűzgolyót a levegőbe, aztán vízzel eloltottam azt. Majdnem minden képességemet demonstráltam. Cassydy eléggé megijedt tőlem.

- Már érted nénikém? - kérdeztem. Ő hevesen bólogatott. - Na és épp ezért mondtam, hogy hagyjatok békén, lesz egy hatalmas csata, amiben lehet, hogy még én, az egyetlen 23-as szintű lény is meghalok. Ezt akarsz, meghalni? Ha igen akkor segíthetek és akkor nem kell sokat várnod. - mondtam, a szavaim fenyegetően csengtek.És ezzel elértem, amit akartam Cassydy elvette a levelet, fogott egy gyufát, elégette, majd megígérte, hogy ezentúl csak olyat ír, vagy mond, amiről tényleg mindent tud. Hát igen.. azt speciel pont nem tudta, hogy én vagyok az, aki egy közel ötvenfős csapatot/családot tartok össze, hogy én vagyok az, akinek majd gyilkolnia kell. De ez van... Hazamentem, egyenesen fel a szobámba, ahol az ágyon egy kis csomag várt, egy cetlivel. "Kedves Joana! Remélem nem gond, hogy küldök pár dolgot, remélem hasznodra vállnak, illetve szereted őket. Michael" Kibontottam a csomagot, volt benne pár ruha, egy kupac csoki, még néhány édesség, és egy új athame. Úgy döntöttem, hogy holnap bemegyek és megköszönöm. De előtte megfordítottam a cetlit. A hátoldalára is volt írva: "Holnap nem leszek az őrsön, de ezen a címen megtalálsz: Kikerics utca 98." Még nem volt túl késő, így lementem edzeni, a két lány, már rendesen belejött, ők épp a többi farkassal edzettek. Szombat délelőtt Alexával együtt ellátogattam a címre, egy pici, kék színű ház volt. Csöngettem Michael jött ki.

- Szia Joana, hát ő kicsoda? - nézett a mellettem álló kislányra.

- Szia, ő Alexa, nemrég fogadtuk örökbe, az anyukája letette az ajtónk elé, hogy neveljük mi a kislányát. Amúgy csak azért jöttem, hogy megköszönjem a csomagot, a ruhák nagyon jók, pont az ízlésem, az édesség hamar elfog fogyni. És az athame meg tökéletes, honnan tudtad, hogy szeretek athamével harcolni?

- Tegnap kivillant a markolata a csizmád szárából. - válaszolta a lány. Na ezen meglepődtem, de jó válasz volt. Bementünk, és rengeteget beszélgettünk. Már délután háromvolt, mire észbe kaptam, hogy haza kéne menni.