21. rész: Jessy/Lilith felbukkan
Közben hívtak szakképzett gyógyítót, így elvitték Jessyt, Josh vele ment autóval én és Galatea Jessy motorján mentünk. Galatea vezetett, mert én nem voltam olyan állapotban, féltem. Nem tudtam elképzelni, hogy meghal a kishúgom. Mi lett volna, ha reggel jövök iskolába? Most nem feküdne a betegszállítóban, és nem a kórházba vinnék, szúrt sebbel és hatalmas vérveszteséggel, az én hibám lesz, ha meghal. De ha ő meghal, akkor mihez fogok kezdeni? A merengésemből az rángatott ki, hogy megérkeztünk. Épp előttünk futott be a betegszállító, így láttam, amint kiveszik onnan a hordágyon fekvő húgomat. Az ápolók és nővérek után mi is bementünk, az a gyógyító, aki Jesst fogja kezelni, az egy régi ismerősünk, anya munkatársa és egyik legjobb barátnője volt. Így alapból bíztam Cloe-ban. Egy ideig nem engedtek be minket a szobába, de olyan húsz perc múlva Cloe kijött.
- Na mi a helyzet, hogy van? - kérdeztem, a szemem könnyes volt.
- Nyugodj meg, rendbe fog jönni. Jó, hogy azonnal szóltak neked és te odasiettél. Az alapvető dolgokat megcsináltad, ezzel biztosítva, hogy ne legyen komoly baj, amíg ide nem hozzuk. Szép munka volt, ügyes vagy. - mondta mosolyogva.
- Köszönöm. De biztos, nem lesz baj?
- Ne aggódj, meg fog gyógyulni, Holnap már hazaengedjük, de még pihennie kell majd, úgy egy hétig. Nem erőltetheti meg magát, nem lépcsőzhet. Tudom, hogy gondját fogod viselni. Adok igazolást neked és neki is mára, ő kap jövőhétre is, mellette maradsz?
- Igen, jó lenne, ha adnál igazolást. Bár ezen a héten is csak egy napot voltam suliban...
- Mi történt?
- Rám vigyázott. - mondta Galatea. - Volt egy kisebb baleset.
- De most már jól vagy? - kérdezte Cloe, mire Galatea csak bólintott.
- Amúgy Cloe, bemehetünk Jessyhez? - kérdeztem. A nő csak bólintott. Bementünk, Jess még aludt, pihennie kell. Leültem az ágya mellé, megfogtam a kezét és imádkoztam, hogy az Úr gyógyítsa meg és, hogy fogadja vissza a bukottakat. Még imádkoztam, mikor valaki megérintette a vállamat, felnéztem és egy furcsa ezüst hajú, cicafüles lánnyal találtam szemben magam.
- Megzavartalak? - kérdezte, a hangja kellemes volt, de éreztem benne valamilyen élt, mintha megvetné azt, hogy Istenhez fordulok.
- Igen, de nem gond. Vagyis, ha adsz még fél percet akkor azonnal tudok veled is foglalkozni. - mondtam, ő csak bólintott. Befejeztem az imámat, majd a lány felé fordultam. - Mit segíthetek?
- A testvéred?
- Igen, de várjunk. Hogy jutottál be ide? Csak rokonok és barátok jöhetnek.
- Tudom, de azt is, hogy ki bántotta a testvéredet.
- Beszéljünk kint. Galatea, ha Jessy keresne kint leszek az udvaron.
- Oké. - mondta Galatea és az ismeretlen lánnyal elindultunk kifelé. Mikor kiértünk ő szólalt meg először.
- Engedd meg, hogy bemutatkozzam. Lilith vagyok.
- Az a Lilith? Az első démonkirálynő? - kérdeztem elképedve. Nem hittem volna, hogy szemtől szembe fogok találkozni Lilith-tel. Csak bólintott, jelezvén, hogy én is mutatkozzam be. - Én Joana Black vagyok. A lány, akiért imádkoztam a fogadott húgom, Jessyca White. És honnan ismered Castielt?
- Áh, hogy így hívják azt a vörös lidércet, akinek rengeteg vér tapad az kezéhez. - mondta, én csak bólintottam. - Egyszer találkoztunk az erdőben, meg akart ölni. Nem ismert fel, de látta, hogy veszélyes vagyok rá. Pedig ő olyan kis gyenge... Csak egy egyszerű 15-ős hipnotizőr és álomrabló.
- Ezt te így meg tudod állapítani? - teljesen elképedtem.
- Igen, te elemidomár, telepata, elektroőr, hipnotizőr vagy, tudsz repülni, mármint a szárnyaid nélkül és ezen kívül van még pár képességed, amik még nem törtek fel. De azokat nem tudom meghatározni.
- Látom, hinokened (tűzkard) van. Ezek alapján te a nem elemi tüzeket irányítod, ugye? - csak bólintott. Tudtam, hogy telepata, hipnotizőr. Ezek a legendákban nem voltak benne, de éreztem.
- Felejtsük el a bájcsevejt. - hirtelen megváltozott a hangulata, s ez egy picit megrémített. - Nem fogok segíteni megölni a gyilkost, de neki sem segítek ellened. Nem fogok megölni senkit, de nem is gyógyítok. Pártatlan maradok, tehát, ha segítség kell, hozzám ne gyere. Amúgy még lehetnénk jó barátnők is. Amúgy ha tudni akarod, erősebb vagy, mint egy egyszerű húszas. A te erőd olyan huszonhármas. - hirtelen megint változott a hangulata.
- Rendben, köszönöm. Viszont, ha megbocsátasz vissza kell mennem a húgomhoz. - nem tudtam elindulni, mert megjelent Lys.
- Sziasztok. Joe, bemutatnál a barátnődnek? - kérdezte a barátom.
- Lys, ő itt Lilith. Lilith, ő a barátom Lysander.
- Várjunk, te az a Lilith vagy? A démonok első királynője? - a párom teljesen elámult. A lány csak bólintott, majd se szó se beszél, elment.
- Gyere, menjünk fel Jessyhez. - mondtam. Mikor felértünk Jessy épp akkor kelt fel.
- Hogy vagy húgi? - léptem oda az ágyához és adtam egy puszit a homlokára.
- Fáj, de egész tűrhetően. Cloe azt mondta, holnap hazamehetek.
- Az jó, egész jövőhétre adott mindkettőnknek igazolás, sőt, mára is. Tehát vigyázhatok rád.
- De akkor lemaradsz az anyaggal. - kötekedett Jessy, de egy pillantással elhallgattattam.
- Mintha világ életemben jó tanuló lettem volna... - Jessy innentől nem vitatkozott. Még jó két órát voltunk bent nála, aztán hazamentünk, de nem tudtam aludni. Másnap délelőtt mentünk érte. Mivel nem motorozhat, így kocsival hoztuk haza. Lefektettem a kanapéra és ott volt egész nap. A nap eseménytelenül telt, végig csak mellette ültem, és vigyáztam rá. Alig ettem, nem mentem sehova, csak figyeltem, és mindent megcsináltam, amit kért. De nem érdekelt, se az, hogy álmos vagyok, se az, hogy éhes. Az volt a legfontosabb, hogy vigyázzak a testvéremre.
- Joana, gyere, sétálj egy picit, addig Rose vigyáz rá. - mondta Alice kedden, de nem mozdultam. Az én hibám volt, hogy Jessy megsérült és emiatt nekem kell vigyáznom rá, segítenem neki. Éjszakánként nem tudtam aludni, csak sírtam és sírtam. Már lassan egy hete nem aludtam egy percet sem.
- Itt alszom, veled. - jelentette ki pénteken Lys, mikor már rosszabb voltam, mint egy élőhalott. Belementem, már kellett a pihenés, este zuhanyzás után, mikor bementem a szobámba, Lys az ágyon várt, léptem volna, de kibicsaklott a bokám, elestem, aztán minden elsötétült. Valószínűleg elájultam a kimerültségtől.
- Megzavartalak? - kérdezte, a hangja kellemes volt, de éreztem benne valamilyen élt, mintha megvetné azt, hogy Istenhez fordulok.
- Igen, de nem gond. Vagyis, ha adsz még fél percet akkor azonnal tudok veled is foglalkozni. - mondtam, ő csak bólintott. Befejeztem az imámat, majd a lány felé fordultam. - Mit segíthetek?
- A testvéred?
- Igen, de várjunk. Hogy jutottál be ide? Csak rokonok és barátok jöhetnek.
- Tudom, de azt is, hogy ki bántotta a testvéredet.
- Beszéljünk kint. Galatea, ha Jessy keresne kint leszek az udvaron.
- Oké. - mondta Galatea és az ismeretlen lánnyal elindultunk kifelé. Mikor kiértünk ő szólalt meg először.
- Engedd meg, hogy bemutatkozzam. Lilith vagyok.
- Az a Lilith? Az első démonkirálynő? - kérdeztem elképedve. Nem hittem volna, hogy szemtől szembe fogok találkozni Lilith-tel. Csak bólintott, jelezvén, hogy én is mutatkozzam be. - Én Joana Black vagyok. A lány, akiért imádkoztam a fogadott húgom, Jessyca White. És honnan ismered Castielt?
- Áh, hogy így hívják azt a vörös lidércet, akinek rengeteg vér tapad az kezéhez. - mondta, én csak bólintottam. - Egyszer találkoztunk az erdőben, meg akart ölni. Nem ismert fel, de látta, hogy veszélyes vagyok rá. Pedig ő olyan kis gyenge... Csak egy egyszerű 15-ős hipnotizőr és álomrabló.
- Ezt te így meg tudod állapítani? - teljesen elképedtem.
- Igen, te elemidomár, telepata, elektroőr, hipnotizőr vagy, tudsz repülni, mármint a szárnyaid nélkül és ezen kívül van még pár képességed, amik még nem törtek fel. De azokat nem tudom meghatározni.
- Látom, hinokened (tűzkard) van. Ezek alapján te a nem elemi tüzeket irányítod, ugye? - csak bólintott. Tudtam, hogy telepata, hipnotizőr. Ezek a legendákban nem voltak benne, de éreztem.
- Felejtsük el a bájcsevejt. - hirtelen megváltozott a hangulata, s ez egy picit megrémített. - Nem fogok segíteni megölni a gyilkost, de neki sem segítek ellened. Nem fogok megölni senkit, de nem is gyógyítok. Pártatlan maradok, tehát, ha segítség kell, hozzám ne gyere. Amúgy még lehetnénk jó barátnők is. Amúgy ha tudni akarod, erősebb vagy, mint egy egyszerű húszas. A te erőd olyan huszonhármas. - hirtelen megint változott a hangulata.
- Rendben, köszönöm. Viszont, ha megbocsátasz vissza kell mennem a húgomhoz. - nem tudtam elindulni, mert megjelent Lys.
- Sziasztok. Joe, bemutatnál a barátnődnek? - kérdezte a barátom.
- Lys, ő itt Lilith. Lilith, ő a barátom Lysander.
- Várjunk, te az a Lilith vagy? A démonok első királynője? - a párom teljesen elámult. A lány csak bólintott, majd se szó se beszél, elment.
- Gyere, menjünk fel Jessyhez. - mondtam. Mikor felértünk Jessy épp akkor kelt fel.
- Hogy vagy húgi? - léptem oda az ágyához és adtam egy puszit a homlokára.
- Fáj, de egész tűrhetően. Cloe azt mondta, holnap hazamehetek.
- Az jó, egész jövőhétre adott mindkettőnknek igazolás, sőt, mára is. Tehát vigyázhatok rád.
- De akkor lemaradsz az anyaggal. - kötekedett Jessy, de egy pillantással elhallgattattam.
- Mintha világ életemben jó tanuló lettem volna... - Jessy innentől nem vitatkozott. Még jó két órát voltunk bent nála, aztán hazamentünk, de nem tudtam aludni. Másnap délelőtt mentünk érte. Mivel nem motorozhat, így kocsival hoztuk haza. Lefektettem a kanapéra és ott volt egész nap. A nap eseménytelenül telt, végig csak mellette ültem, és vigyáztam rá. Alig ettem, nem mentem sehova, csak figyeltem, és mindent megcsináltam, amit kért. De nem érdekelt, se az, hogy álmos vagyok, se az, hogy éhes. Az volt a legfontosabb, hogy vigyázzak a testvéremre.
- Joana, gyere, sétálj egy picit, addig Rose vigyáz rá. - mondta Alice kedden, de nem mozdultam. Az én hibám volt, hogy Jessy megsérült és emiatt nekem kell vigyáznom rá, segítenem neki. Éjszakánként nem tudtam aludni, csak sírtam és sírtam. Már lassan egy hete nem aludtam egy percet sem.
- Itt alszom, veled. - jelentette ki pénteken Lys, mikor már rosszabb voltam, mint egy élőhalott. Belementem, már kellett a pihenés, este zuhanyzás után, mikor bementem a szobámba, Lys az ágyon várt, léptem volna, de kibicsaklott a bokám, elestem, aztán minden elsötétült. Valószínűleg elájultam a kimerültségtől.
*Lys szemszöge*
Pizsamában bejött a szobába, én már vártam. Aztán egyszer csak megbotlott, elesett, elájult. Az, hogy több, mint egy hete alig aludt összesen két-három órát már teljesen kimerítette. Gyorsan felálltam, ölbe vettem, és lefektettem az ágyára, befeküdtem mellé, átöleltem és végül én is elaludtam.
*Joe szemszöge*
Másnap, szombaton délkörül keltem. Lys ott feküdt mellettem, de ébren volt.
- Jó reggelt. - köszönt. - Sikerült pihenned?
- Igen, elájultam?
- Igen, beraktalak az ágyadba és utána meg se nyikkantál, csak csendesen szuszogtál egész éjjel.
- Az jó. - mondtam. Fordultam egyet, belefúrtam a homlokomat Lys mellkasába és újra elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése