27. rész: A harc

Mikor a tisztásra értünk Castielék még nem voltak ott. Felsorakoztunk. Én és Lys álltunk legelöl. Alattunk Jessy és mellette, de egy picit messzebb Sam farkasként. Jessy másik oldalán Galatea és Will volt. Fent mellettünk két oldalt Amanda és Ivy volt. Mögöttünk Josh, Emy és a többiek. Lent Jessyék mögött a Wolf ikrek és mindenki más. Ott álltak a tigrisek is. Michael (Misel) is velünk volt. Az összes velünk lévő bukott imádkozott, hogy az Úr segítsen meg minket. Olyan húsz perc múlva Castielék is megérkeztek. Mi még imádkoztunk, majd Lysre néztem, aztán le a többiekre. Galatea, Jessy, Sam és a tigrisek vezére bólintottak. Majd fent is körbenéztem, a két sas, Lys és Emyék bólintottak. Összenéztem Lyssel, majd csináltunk egy-egy tűzgolyót és feldobtuk, ezzel jelezve a harc kezdetét. Castielék megindultak, de mi is. Egyszerre ketten telepedtek rám, de ügyesen harcoltam a két athaméval, aztán Michael leszedte rólam az egyiket.

*Jessy szemszöge*

Mikor elkezdődött a harc, Kentin azonnal nekem ugrott, de elgáncsoltam és mentem tovább, egyenesen a drága unokatestvérem felé, aki engem pécézett ki magának. Út közben kigáncsolta Galateát.

- Meg akarod ölni az utolsó élő rokonodat? - kérdezte a lány pimasz vigyorral a képén.

- Ha kell téged is megöllek, de a cél Castiel és az apja. - mondtam kegyetlenül és kitértem a szúrása elől. Megvágtam a lábát, amitől összeesett és mentem tovább. De ekkor valami megharapta a bokám egy nagy, fekete farkassal találtam szemben magam.

- Nem takarodsz te dög? - kérdezte Armin, mikor odaért és leszúrta az alakváltót.

- Köszönöm. - mondtam, de fájt, hogy meghalt.

*Joe szemszöge*

Épp hárman szálltak rám, mikor valamelyik megvágta a karomat. Hatalmas önuralom kellett, hogy ne vaduljak be, mert akkor nincs önkontrollom és mindenkit bántok, aki a közelemben van... Mivel nem voltunk túl magasan, valami elkapta a bokám és lehúzott. Lenéztem és egy medve volt az. Mire észbe kaptam, már a hatalmas barnamedve karmai közt voltam. Pont tudtam annyit mozdulni, hogy levegyem a hátamra akasztott kardot. Megsuhintottam, s a medve feje szép ívesen repült. Én persze tetőtől talpig véres lettem... Kiugrottam a zuhanó és közben átalakuló alakváltó kezei közül. Mikor átváltozott, azt hittem menten megáll a szívem. Ez egy nálam fiatalabb kislány volt. Megöltem egy 13 év körüli kislányt. És ekkor egy másik medve nekem rontott. Elugrottam előle, majd Jessy odajött és együtt megvágtuk a medve egy-egy lábát. A medve összeesett és átalakult. Egy nálam egy évvel idősebb fiú volt.

- Megölted a húgomat, ölj meg engem is. - mondta elkeseredetten.

- Nem öllek meg. Sajnálom a húgodat, de vagy én halok meg, vagy ő. Bocsáss, meg. - mondtam és elmentem.

*Christine szemszöge*

Csak ültem és néztem a harcot. Fájt látni azt, hogy ennyien megsebesülnek/meghalnak. De nem tehettem semmit. A mi társaink közül sok sérült és egy halott volt. Egy fiatal, tizenöt év körüli farkasfiú halt meg. Két ellenséges farkas tépte szét. Utána láttam, hogy két farkas nekiront annak a kettőnek, akik bántották a fiút. Az egyik Sam volt, a másik azt hiszem a húga. Várjunk... ők hárman voltak testvérek... Az a farkas Alex volt! Zoe és Sam megbosszulták a testvérüket. Egyre több a sebesült és a halott és a csatának még közel sincs vége. Ekkor Josh lezuhant, megvágták a szárnyát. Láttam, hogy Castiel és az apja egyszerre mennek Joana felé. Odaillantam, a lány elé így az, amit Castieltől kapott volna engem talált el. Addig meg Joana eltörte Castiel apjának a nyakát. Csak egy mozdulatába került, s a férfi holtan esett össze.

- Takarodj, amíg szépen mondom. - mondtam a fiúnak, s ő arrébb ment.

- Köszönöm. - mondta Joana.

- Semmiség. Te vagy a legjobb, és egyetlen barátom, a második világháború óta. Ott az összes barátom meghalt.

- Sajnálom. - mondta szomorúan a lány. - Vigyázz! - leereszkedtem és megláttam a vámpír és démon félvér fiút, kinek szemfogáról egy alakváltó vére csöpögött. Egy sasé.

*Joe szemszöge*

A fiúnak, aki meg akarta támadni Lilithet egy pici gömbvillámmal lebénítottam a szárnyát, így a fiú lezuhant. Majd Castiel felé vettem az irányt, de még páran az utamat állták.

*Lysander szemszöge*

Mikor kezdődött a csata, vagy hárman ugrottak nekem. Sikerült mindenkit legyűrnöm. Egyiküknek megégettem egy picit a szárnyát. Lezuhant, de nem lett komoly baja. Egyikük megvágta az arcomat, én meg az ő alkarját. Körbenéztem és ekkor láttam meg, hogy egész jól állunk, de azért ez még közel se a harc vége. Mikor legyőztem őket megindultam Castiel felé, de Maja az utamat állta.

- Nem akarlak bántani. Menj innen. - mondtam.

- Álmodban szépfiú. - mondta és majdnem megfagyasztotta a szárnyamat, de gyorsabb voltam és pofon vágtam, amitől elájult. És lezuhant.

*Josh szemszöge*

Mikor megvágták a szárnyam, azt hittem beleőrülök, annyira fájt. Egy bukottnak és egy démonnak is a szárnya a leggyengébb pontja. Ha akarnak gyomorszájon rúghatnak vagy hússzor, de az a fájdalom akkor sem fog felérni azzal, ha megsérül a szárnyam. Lezuhantam és tehetetlenül feküdtem a földön. Ekkor egy farkas, Aron finoman megfogta a csuklómat (a fogaival, mert mással úgyse tudja) és felhúzott.

- Köszönöm. - csak bólintott és ment is tovább. Láttam, hogy Jessy Lisával küzd. Odamentem és lekaptam a lányt a húgomról.

- Hagyd őt békén! - mondtam és eltörtem a lány karját. - Jessy gyere, csak együtt kerülhetünk Castiel közelébe. - mondtam és ekkor Joe leszállt.

- Segítsetek. - mondta. - Foglaljátok le Castielt, én meg elintézem. - mondta és megindultunk a fiú felé. Jessyvel lefogtuk, bár nehezen ment, de sikerült.

*Joe szemszöge*

A tesóim nem nagyon tudták lefoglalni Castiel, de ennyire épp elég volt nekem. Csináltam egy hatalmas és elég erős gombvillámot és szíven lőttem vele a fiút. Castiel, mint egy rongybaba úgy esett össze. Valami furcsát éreztem, bizseregtek a szárnyaim. Hátra néztem és a szárnyaim vérvörösből fehérre váltottak. Angyal lettem. Végig néztem a társaimon, mindenkinek megváltozott a szárnya.

*Josh szemszöge*

Hirtelen bizseregni kezdtek a szárnyaim. És már nem fájt. Hátra néztem és a fekete szárnyaim fehérré lettek, de a többieknek is. A harc leállt, mikor Castiel összeesett. Pár ember kivételéből mindenki elmenekült Castiel seregéből, aki tehette.