10. rész: Halloween

Az elmúlt egy hónapban semmi izgalmas nem történt, de rengeteget fejlődtem. Már egész jól tudtam irányítani az erőmet, megtanultam hipnotizálni is, hisz az erőmből az is kitelt. Bármire képes voltam, amit csak el lehet képzelni. Eljött a Halloween, mikor mi, emberfeletti lények kimehetünk az emberek közé. Van egy másod unokatestvérem, Evelyn Scott, aki anyám unokatestvérének a lánya. Anya unokatestvére vámpír és ember félvér, hozzáment egy emberhez, akit James Scottnak hívnak. Evelyn nem örökölt semmit az anyja képességeiből és volt, hogy már párszor eljött hozzánk látogatóba. Itt volt anyáék temetésén is. Úgy döntöttem, idén vámpír 'jelmezben' megyek Evelyn bulijára. Amúg igen... színes kontaktlencsét raktam be, hogy 'hihetőbb' legyen, mintha nem lennék elég 'hihető' vámpír...

Jessy és Josh is szoktak jönni, de ma visszük Cullenéket, Lyzt és a Wolf ikreket is. Evelyn amúgy ismeri Lyzandert.

Három kocsival mentünk, elől Alice kocsija volt, benne a bátyámmal, Alice-szel, Bellával, Edwarddal és Jasperrel. Mögötte Emett terepjárójában ült, Alexy, Emett, Rose, Jessy és Armin. Végül Lyz motorjával mentünk mi ketten. De kivételesen én vezettem a párom motorját, mondjuk nem ebben a ruhában kellett volna motoroznom. De már mindegy az út másfél óra volt. Délután 6-ra értünk oda Evyékhez, Evy már a kapuban várt minket.

- Sziasztok. - köszönt vidáman, majd először az én nyakamba ugrott, majd Jessyébe, Josh-séba, Lyzébe meg mindenki sorra végigölelt. - Gyertek be. Még nem kezdődött a buli, mert csak 7-re hirdettem meg, de titeket direkt hívtalak korábban. Kértek valamit enni/inni? - kérdezte kedvesen.

- Ha nem gond én kérnék egy szendvicset, megéheztem az úton. - mondtam.

- Rendben, máris hozom. - mondta Evy. - Kér még valaki valamit? - kérdezte..

- Én kérhetek ehy pohár vizet? - kérdezte egyszerre Alexy, Jessy, Bella és Lyz.

- Ha nem gond akkor én is kérnék egy szendvicset. - mondta Armin, Josh, Alice és Rose.

- Mi semmit se kérünk. - mondta Emett és Jasper.

- Oké... akkor Joe és Jessy kijönnétek segíteni? - kérdezte.

- Megyünk. - mondtam és elindultunk a konyhába. Egy tálcára kiraktuk a poharakat tele vízzel és egy másik tálcára meg a szendvicseket tettük ki.

- Köszi. - mondták egyszerre a többiek, mikor letettük a tálcákat. Nem sokkal később jöttek az emberek bulizni.

- Szia Roy. - köszöntem egy srácnak, akit minden évben látok halloweenkor.

- Áh Joe, szia. - köszönt. - Jó a jelmezed. - mondta a fiú elismerően. - Vámpír ugye?

- Igen. És te minek is öltöztél? - kérdeztem, mert a jelmeze egyetlen általam ismert lényre se hasonlított.

- Hát...zombi próbált lenni. - mondta szemlesütve.

- Ötletes. - mondtam. - Bocsi, hogy nem ismertem fel, csak tudod a mi városunkban nem szoktak zombinak öltözni az emberek.

- Persze, értem. - mondta. - Amúgy kik a barátaid? És amúgy hol vette a vámpírfogadat?

- A műfogat anyukám hozta valahonnan külföldről még évekkel ezelőtt a bátyámnak, de ő soha nem használta. És gyere, bemutatom a barátaimat. - mondtam és odahúztam a többiekhez. - Roy ők itt Rose, Bella, Alice, a húgom Jessy, Alexy és az ikertesója Armin, Emett, Rose barátja, Edward, Bella barátja, Jasper, Alice barátja, a bátyám Josh és az én barátom Lyzander. És ő itt Roy, Evelyn egyik haverja. - fejeztem be a bemutatást. A buli jó volt, előkerült az alkohol és rejta kaptunk pár fiatalt amint ott drogoztak, Evyvel azonnal kidobtuk őket. Mi persze nem ittunk egy kortyot sem, mert az alkoholtól könnyen elveszíthetjük az irányítást a képességeink és a testünk felett, így könnyen felfedhetjük magunkat, amit a legkevésbé se akarunk.

- Gyere már Cica, nem legyél szégyenlős. - mondta egy abszolút részeg srác a húgomnak. Jessy nem tudta elküldeni a srácot.

- Hagyd békén! - mondtam és letéptem a srácot a húgomról.

- Ki vagy te? - kérdezte a srác.

- A nővére. Josh Black segíts. - szóltam a bátyámnak.

- Mi baj? - jött oda a bátyánk.

- Enyhén tapadós a srác. - mondtam.

- Intézem. - mondta Josh, majd megragadta a srác nyakát és kivonszolta az udvarra.

*Josh szemszöge*

Kivittem a srácot az udvarra, s hagytam, hogy előtörjön a valódi énem.

- Hagyd békén a húgaimat. - mondtam. - És most menj haza. - Felemelkedtem vele együtt, repültem két utcányit és leraktam a bulitól a lehető legmesszebb, de nem akartam feltűnést kelteni. Gyorsan visszarepültem, majd visszahúztam a szárnyaimat és visszaváltottam az emberi formámra.

*Joe szemszöge*

Mikor Josh visszaért egyből odaszaladtam.

- Azért még egyben van a csávó? - kérdeztem, aggódtam, hogy a bátyám elvetette a sulykot.

- Persze, bár előfordulhat, hogy majd ha felébred nem fogja tudni, hogy került két utcával arrébb, de nem baj, legalább nem fedi fel a kilétemet.

- Te megvesztél. - képedtem el, hogy lehetett ilyen idióta? Két utcányit elrepülni egy részeg csávóval? Ez az összes kerekét elvesztette? De mielőtt válaszolt volna odajött egy lány.

- Nem láttátok az öcsémet? Az előbb még egy barna kis csajra volt ráakaszkodva, de eltűnt. - mondta a fekete hajú lány aggódva.

- Az előbb kint voltam levegőzni és akkor azt láttam, hogy elment, segítsek megkeresni? - mondtam.

- Igen az jó lenne. Amúgy Lucy vagyok. Az öcsém, aki elkószált meg Ryan.

- Örülök Lucy és Joana vagyok, Ő a bátyám Josh és az a barna hajú kis csaj akire Ryan ráakaszkodott az a húgom Jessy. - mondtam. - Viszont akkor gyere, induljunk. - mondtam és odamentem Alicehez. - Elvihetem egy picit a kocsidat?

- Persze, de ne törd össze. - mondta Alice és odaadta a kulcsot.

- Gyere Lucy, induljunk. - mondtam. - Amúgy motorral vinnélek ,de akkor az öcsédet nem tudjuk hazavinni.

- Van motorod? - képedt el a lány.

- Igen, de most nem azzal jöttem, a barátom motorján jöttünk.

- Az de menő. - mondta a fekete hajú lány miközben beszálltunk Alice kocsijába. Amúgy Lucy angyalnak volt "öltözve" a szárnyai igaziak voltak, de nem vörösek, hanem világos kékek.

- Nyugodtan húzd vissza szárnyaidat. - mondtam a kocsiban. - Tudom, hogy kényelmetlen így a kocsiban ülni.

- Honnan tudod hogy igaziak? - kérdezte.

- Innen. - mondtam és kinövesztettem a vérvörös szárnyaimat majd villantottam egy angyali mosolyt, mely megmutatta a fogaimat.

- Vámpír és bukott félvér igaz?

- Igen, te meg tiszta bukott ugye?

- Igen és akkor a testvéreid is?

- Nem, Jessy csak vámpír, Josh meg bukott és Lidérc félvér. Ryan mi?

- Ő ember, engem a szülei csecsemőkoromban örökbe fogadtak, a szüleimet nem ismertem.

- Sajnálom. Mi is örökbe fogadtuk Jessyt, a szülei meghaltak a háborúban. - mondtam, s megérkeztünk oda ahol Ryan volt. - Segíts. - mondtam, s felkaptuk a fiút és beültettük a kocsiba. - És akkor Ryan tudja, mi vagy?

- Igen és gondolom rólad, a testvéreidről meg a barátaidról Evelyn tudja az igazat. - mondta a lány, mire én csak bólintottam.

- Evelyn a másod unokatestvérem. Az anyja vámpír és ember félvér. Amúgy akkor itt laksz a városban?

- Igen, itt lakunk, ide járok iskolába, szerencsére vissza tudom tartani a szárnyaimat. - mikor ezt mondta megérkeztünk hozzájuk. - Köszi, hogy elhoztál.

- Megvárjalak?

- Köszi, de nem kell, nem megyek vissza a buliba. Örülök, hogy találkoztunk. - mondta és bement a házba az öccsével együtt. Nem mertem elmondani neki, hogy a bátyám vitte oda az öccsét. Visszamentem Evelynék házához, mikor beléptem már alig voltak ott fiatalok, szinte már csak mi voltunk ott.
- Itt meg mi történt? - kérdeztem. - Hogy-hogy ilyen hirtelen mindenki eltűnt?
- Már hajnali öt óra van és úgy egy órát voltatok távol. Lucyék hol vannak? - kérdezte Evy.
- Lucy úgy döntött, hogy otthon marad az öccsével. Amúgy szerintem nektek is feltűnt, hogy Lucy szárnyai igaziak. Lucy egy bukott.
- Tényleg? De hogy-hogy kékek a szárnyai? - kérdezte meglepetten Evy.
- Úgy, hogy nem minden bukottnak ugyanolyan színű a szárnya. A nőké általában vörös, de mint láttad Lucy kivétel, a férfiaké általában fekete, de ott is van olyan akié nem az. - adtam a lényegre törő választ a lány kérdésére. - Lyz szárnya se olyan, mint a bukottaké, bár ő félig démon.
- Lyzander kérlek mutasd meg a szárnyadat! - kérte mosolyogva Evelyn. Lyz megmutatta a lánynak csodaszép szárnyait. - De gyönyörűek a szárnyaid! - ámult el Evelyn a felemás, kopasz angyalszárnyak láttán.
- Segítsünk pakolni utána szerintem induljunk. - vetette fel az ötletet Rose.
- Oké. - mondtuk kórusban a többiekkel. Elkezdtünk takarítani, pakolni. Két órával később már mind egy-egy szendvicset ettünk, miközben a nappaliban ültünk. Mikor megettük a szendvicseket elindultunk haza. Esme az ajtóban állt.
- Gyertek, adok enni utána menjetek aludni. - mondta. - Amúgy milyen volt a buli?
- A buli fergeteges volt, és megismerkedtem egy lánnyal, aki bukott ként az emberek között él, csecsemőkorában egy ember házaspár fogadta örökbe. A templom előtt találták. - mondtam, miközben mentünk az ebédlő felé.
- Valamikor hívjátok meg hozzánk, szívesen látjuk. - mondta Esme, mikor leültünk. Elindult a konyhába és hozott enni, meg vért is. Ettünk, ittunk, majd utána elmentünk aludni. Mind hullafáradtak voltunk. Lyzander velem aludt, jó volt úgy aludni, hogy közben szorosan átölelt. Délután ötkor ébredtünk fel. Mentünk edzeni, de nem hajtottuk magunkat agyon. Épphogy csináltunk valamit.