13. rész: Az újdonsült gerlepár (part 2)

Másnap Lyz még mindig nem jött iskolába. Egyik szünetben beszéltem vele, s szóltam, hogy majd átugrok, amint megvettem a házat. A tanítás hamar elreppent. Suli után szóltam a többieknek, hogy van egy kis dolgom a városban, és majd utána elmegyek Lyzhez így csak este érek haza, max egy rövid időre benézek, mert meglepetésem van. Egy rövidebb úton mentem a szomszéd házhoz, olyanon, amit csak pár napja fedeztem fel, pedig születésem óta a városban élek. Messzebb leparkoltam a motoromat, hogy még véletlenül se láthassák meg, majd csöngettem a ház kapuján. Egy kedves, ősz hajú néni jött ki.
- Jó napot. - köszöntem mosolyogva.
- Jó napot kedves. Jöjjön. - mondta a néni, majd miután kinyitotta a kaput körbe vezetett a kis kertben, majd be a házba. - Kér egy teát? - kérdezte mikor leültetett a nappaliban álló gyönyörű sötét barna bőrkanapéra. Az előszoba barackszínű volt, az előszobában volt egy hatalmas tükör, egy szép, díszes fogas a falon, mellette egy kis cipőszekrény. A nappali szintén barackszínű volt, a kanapé, a két fotel és három puff kivételével minden bútor mahagóni volt. Ezen ülőalkalmatosságok meg mind ugyanolyan barna bőrből voltak.
- Igen, köszönöm. - fogadtam el a teát, majd a néni kisietett a konyhába. Tíz perccel később egy tálcával tért vissza, amin volt egy kis süti, két csésze, tea és a hozzávaló cukor, citrom. A néni töltött mindkettőnknek.
- Hány cukorral issza? - kérdezte.
- Kettővel. - mondtam, a néni beletette a teába a két cukrot meg egy kis citromot.
- Egyen egy kis süteményt. Házi diós süti, remélem szereti a diót. - mondta mosolyogva.
- Igen, köszönöm. - mondta, s elvettem egy darab sütit, beleharaptam. - Hmmmm... Ez isteni. - mondtam elismerően.
- Örülök, hogy ízlik drágám. - mondta mosolyogva az idős hölgy. Mikor elfogyott a süti és a tea a néni felállt. - Gondolom szeretné megnézni a ház többi részét is. - válaszképp csak bólintottam. Elmentem a néni után a konyhába. A konyhában a bútorok szintén mahagóniból voltak, de itt a fal világos vaníliaszínű volt. A néni betette a mosogatóba a tálcát majd elindult, megmutatni a fürdőt. mikor beléptem teljesen ledöbbentem,  fürdő picit elütött a ház eddig általam ismert többi részétől, de ez is csodaszép volt. A fal, ahol nem takarta csempe, ezüstszínű volt, a csempe halványkék és babarózsaszínű volt. Benéztem abba a földszinti hálóba, amelyikben nem a néni lakik. A szobába diófa bútorok voltak a fal türkizkék volt. A szobában egy franciaágy volt. Felmentünk az emeletre, a folyosó szintén barackszínű volt. Minden szobába benéztünk, két szobában voltak diófa bútorok. Mindkettőben más színű volt a fal: az egyikben világos zöld volt a fal, a másikban nap sárga. A másik három szobában fenyőfa bútorok voltak. Az egyik szoba halvány rózsaszín és világoskék volt, pont, mint Jessy szobája. a másik szoba tengerkék volt, míg a harmadik limezöld volt. Felmentünk a tetőtérbe, ami abszolút elütött a ház többi pontjától a pici előtér halványlila volt. Beléptem a baloldali szobába és majd' szívbajt kaptam. A szoba a falrajzok és az ágy kivételével egytől egyik úgy nézett ki, mint az én szobám. Ebben a szobában két emeletes ágy volt és két óriási ruhásszekrény. Bementem a középső szobába, a szoba szilvakék volt, itt is emeletes ágyak voltak. A harmadik szoba nap sárga volt, s ez is úgy volt berendezve, mint a másik kettő. A szobákba hatalmas tetőablakok engedték be a napfényt. A ház többi helyiségébe óriási ablakok nyíltak a piciny kertre, vagy épp valamelyik szomszéd házra. A ház világos volt és hatalmas, az emeleti szobáknak volt terasza, nem nagy, de három ember kifért egymás mellé. Minden szobában annyi ágy volt, mint ahogy szerettem volna.
- Köszönöm a teát és hogy körbevezetett. - mondtam. - Itt a ház ára. - mondtam, s odaadtam a néninek a pénzt. - Viszont, ha nem gond, hoznám a lakók egy részét. - mondtam.
- Dehogy is gond kedveském. És én köszönöm. - mondta. Kiengedett a kapun, de mielőtt kiléptem a lakásból láthatatlanná váltam, legalábbis a néni kivételével, mindenki más számára. Elrepültem a motoromig, felszálltam, s mint aki most ért haza beálltam a házunk garázsába. Bementem a házba, egyenesen le a pincébe. mindenki ott volt: Sam falkája, Amanda törzse és Tanja vezetésével a tigrisek.
- Sziasztok. - köszöntem, mikor beléptem a pincébe. - Jessy gyere kérlek, Sam te kérlek hozd a falkádat és Amanda kérlek veled együtt jöjjön 12 sas. Van egy meglepetésem, de csak akkor, ha nem gond ez nektek Amanda. - tettem hozzá gyorsan.
- Inkább hoznék még egy embert, sejtem, hogy mi a meglepetés és nekem nem jó, én nem maradhatok. - mondta szomorúan a hosszú, fekete hajú lány.
Ő itt Amanda:

- Értem, de azért gyere. Induljunk, gyertek. - mondtam és elindultam kifelé a házból, át egyenesen a szomszédba. Csengettem, mire a házinéni azonnal kijött.

- Jó napot kedveskéim. - mondta mosolyogva és beengedett minket.

- Szeretném bemutatni a húgomat és a többieket. - mondtam a néninek, mikor beértünk a házba. - Ő Jessy, a húgom. - mutattam a lányra. - Ő Jessy barátja, Sam, az alakváltó farkasfalka alfája. - miközben beszéltem, mindenkire egyesével rámutattam. - Ők a falkatagok: Galatea, Anna és Zoe a három lány a falkában, Zoe Sam húga. Továbbá a fiúk: Dajan, Alex, aki Sam öccse, David, Mike, Mark, Zane, John, Mathy, Carl, Bobby és Aron. És akkor jönnek az alakváltó sasok, kezdjük Amandával, aki a törzsfőjük, de ő valószínűleg nem fog ideköltözni. Majd a tagok: Miranda, Ivy, Anastasia, Dairy, Kay, Shina, Angela, Emma, Ayame, Angelina, Nicky és Nana, bár ő még csak öt éves.

- Örülök, hogy találkoztunk. Az én nevem Agatha. - mutatkozott be a néni.

- Amúgy mostantól utólagos beleegyezésetekkel itt fogtok lakni. - mondtam. - Ez az én ajándékom nektek, új csapattagoknak.

- Köszönjük, de nem fogadhatjuk el. - mondta Sam és Ivy egyszerre. Láttam, hogy Amanda azért nem szól bele, mert ő megy vissza a törzshöz.

- De bizony, elfogadjátok. - mondtam. - Már megvettem és nem hagyhatjátok szegény Agathát egyedül ebben a hatalmas házban. Ráadásul a szobák gyönyörűek, Sam, ha akarsz te lehetsz egedül egy szobában. Igen gondoltam arra, hogy a húgom a barátnőd. - mondtam mosolyogva. - És így nem kell annyit búcsúzkodnotok.

- Rendben, köszönjük. - egyezett bele a két ellenkező.

- Imádlak Joe, köszönöm. - mondta Jess és a nyakamba ugrott örömében.

- Nagyon szívesen. És Agatha kérem tegezzen engem is, meg a többieket is, nem vagyunk mi olyan idősek és önnek is egyszerűbb.

- Rendben. Mikor költöztök be? - kérdezte a hölgy.

- Már csak holnap. - mondták a többiek.

- Viszont nekem mennem kell. Holnap még benézek, és segítek pakolászni. - mondtam. - Viszlát Agatha, sziasztok. - köszöntem el, s kiléptem az ajtón.

- Várj Joana. - jött utánam a néni. - Adok egy kulcsot neked, mert a többieknek is most fogom kiosztani. Ezzel bármikor be tudsz jönni és nem kell csengetned.

- Rendben, köszönöm. - mondtam, s miután elvettem a kulcsot hazamentem a motoromért, és elmentem Lyzhez. Még mindig nem volt jól a fiú, de mikor elújságoltam, hogy hogy reagáltak a többiek az ajándékomra akkor ő is megörült. Egész estig beszélgettünk, majd este 9-kor felpattantam a mocimra és hazamentem. Amint felértem  szobámba már dőltem is be az ágyba, s aludtam is el. A mosott papírtörlőkendő semmi nem volt hozzám képest, annyira szét voltam esve a kialvatlanságtól.