8. rész: A rejtélyes seb.
Elaludtam, álmomban egy erdő közepén ültem, fejemet lehajtva csendesen zokogtam. Egyszer csak lépések halk neszét hallottam a hátam mögül. Nem fordultam hátra, tudtam, hogy majd úgyis beáll elém, s felemeli a fejem, hogy a szemébe nézzek. Így is lett az a valaki elém sétált, leguggolt, s felemelte a fejemet az államnál fogva, s kénytelen-kelletlen belenéztem a vészt jósló szürke szempárba.
- Annak ellenére, hogy potenciális fenyegetést jelentesz és meg akarlak ölni, még mindig szereltek és szeretni foglak, míg élek. - mondta, s hangja másképp csengett, szavai őszinték voltak.
- De Castiel, é-én ne-nem sze-szeretlek. - mondtam szemlesütve, félénken. Féltem a reakciójától, de csak elfordította a fejét.
- Tudom. - mondta halkan, majd felállt, előhúzott egy kést, s hasba szúrt, a seb erősen vérzett, de nem gyengültem, mint ahogy normál esetben kellett volna. Elkezdtem mozgatni a szárnyaimat, felemelkedtem, s ráálltam a lábaimra, felvettem a földről a kardomat, mely eddig mellettem hevert. Megforgattam a kardot a fejem felett, s lecsaptam Castielre. Ellenségem fele az erős csapás hevétől hatalmasat pördülve a földre hullott. Majd hirtelen meghallottam, hogy többen is futva közelítenek felém, támadó pozícióba álltam, s a zaj irányába fordultam. A barátaim közeledtek fegyverekkel a kezükben. Jessy és Josh gyógynövényeket, mozsárt és kötszert hoztak.
- Joe, te vérzel. - mondta kétségbeesetten Lyz, s valaki elkezdett rázogatni, hogy ébredjek fel. Kinyitottam a szememet, s tényleg véreztem.
- Mi történt? - kérdezte Rose.
- Álmomban Castiel szerelmet vallott, s mikor megmondtam, hogy nem őt szeretem hasba szúrt, de én lefejeztem. - mondtam, s feltörtek a könnyeim. A seb nem fájt, de erősen vérzett.
- Hozzatok mandragórát, körömvirágot és tűztövist. - mondtam erőtlenül. Kezdtem gyengülni. Rose elszaladt, majd a testvéreimmel és Esmével együtt tért vissza.
- Semmi baj nem lesz. - mondta Lyz és hallottam, hogy elcsuklott a hangja, még ő se hiszi el, amit mond.
- Félek. - mondtam halkan.
- Semmi baj nem lesz, csukd be a szemed. - mondta Jessy, majd leszedte rólam a takarót, felhúzta a pólómat és rárakta az összetört növényeket a hasamon tátongó sebre, s leragasztotta azt. - Ma már nem kelhetsz fel az ágyból. - mondta. - Esme kérlek hozz neki vért, innia kell, hogy pótolja a veszteséget, meg amúgy is gyenge.
- Rendben. - mondta Esme, s hallottam ahogy elhagyta a szobát. Kinyitottam a szememet.
- Segítsetek felülni. - mondtam. - Rose hozol még pár párnát és egy új lepedőt meg egy másik takarót? Nem szeretnék a saját véremben fetrengeni. - mondtam.
- Persze, azonnal hozom. - mondta Rose. - Fiúk, gyertek segíteni, mindannyian. És máris felküldöm Alicet, hogy segítsen átöltözni.
- Megyünk. - mondták a fiúk. Amint kimentek és csak Jessy maradt bent velem belépett Alice és Esme, Esme hozta a vért, amit le is rakott az éjjeliszekrényre az ágyam mellé.
- Gyere, állj fel. - mondta Jessy és Alice-szel együtt megfogták a két karomat és segítettek felállni, Jessyn támaszkodtam miközben Alice segített levenni a véres pólómat. Esme leszedte az ágyneműt, Alice segített levenni a nadrágomat is, majd beszaladt a fürdőbe és hozott egy kis vizes gézt, amivel letörölte a hasamról a rászáradt vért. Majd benyúlt a szekrényembe és előszedett nekem pár ruhát: egy fehér pólót és egy rövidnadrágot. Segített felöltözni majd kopogtattak.
- Gyertek be. - mondtam és Rose meg a többiek benyitottak, Rose és Esme felhúzták az ágyat, lerakták a párnákat. Jessy és Alice segítettek visszafeküdni, felhalmoztuk a párnákat a hátam mögött, hogy félig ülőhelyzetben legyek. Megittam a vért. Lyz és Jessy leültek az ágyam két szélére, Josh, Rose, Alice és Emett leültek egy-egy székre, a többiek kimentek.
- Nyugodtan menjetek edzeni. Elleszek egyedül is. - mondtam.
- Én maradok. - mondta Lyz és megfogta a kezemet.
- Mi is. - mondták a tesóim.
- Nekem meg nincs kivel edzenem. - mondta Emett.
- Ha nem gond akkor megkérnélek titeket, hogy hagyjatok magunkra a tesóimmal és Lyzzel. - kértem.
- Rendben. - mondta Esme, majd megfogta a véres poharat és kitessékelte a többieket a szobából. - Hozzak még vért? - kérdezte.
- Nem, köszi, de egy kis almás palacsinta jól esne, ha nem gond. - mondtam.
- Rendben, azonnal hozom. - mondta és ő is kiment a szobámból. A sebem viszketett, ez azt jelenti, hogy már gyógyul. Elkezdtünk beszélgetni, majd olyan 20 perc múlva Esme kopogott és behozta a reggelimet, de nem csak nekem, hanem a többieknek is hozott, majd kiment. Elkezdtünk enni, de amint lement az első két falat elkezdett fájni a sebem. Iszonyatosan lüktetett és égett, felszisszentem, Jessy és Lyz azonnal letették a tálcáikat és felém fordultak.
- Mi a baj? Fáj? - kérdezte Lyz. A fájdalomtól megszólalni se tudtam, csak némán bólintottam. Jessy kiszaladt a szobából és hívta Esmet, Carliset, Jaspert Bellát, Roset és Emettet, két perccel később mind bejöttek, Esme megnézte a sebet és azt mondta, hogy a seb mérgezett, és nem érti miért nem vette ezt eddig észre. Jessy kiszívta a mérget, majd Bella elszaladt a fürdőbe és hozott egy vizes meg egy száraz gézt a vizessel elkezdte kimosni a sebet, majd Jasper odaadott neki egy üveget, amiben szerintem vodka volt, vagy valami alkohol. Bella átitatta a gézt az alkohollal és lekente vele a sebet, fájdalmamban felsikítottam. Éreztem, hogy elkezd összehúzódni a seb. Majd raktak rá egy fura szagú krémet, amivel lekenték, majd leragasztották.
- Most már nem fog fájni. - mondta mosolyogva Bella.
- Köszönöm. - mondtam. A többiek kimentek a szobából, Jessy odaadta a tálcámat és folytattuk az evést. A sebem estére teljesen begyógyult. Másnap már tudtam edzeni.
- Annak ellenére, hogy potenciális fenyegetést jelentesz és meg akarlak ölni, még mindig szereltek és szeretni foglak, míg élek. - mondta, s hangja másképp csengett, szavai őszinték voltak.
- De Castiel, é-én ne-nem sze-szeretlek. - mondtam szemlesütve, félénken. Féltem a reakciójától, de csak elfordította a fejét.
- Tudom. - mondta halkan, majd felállt, előhúzott egy kést, s hasba szúrt, a seb erősen vérzett, de nem gyengültem, mint ahogy normál esetben kellett volna. Elkezdtem mozgatni a szárnyaimat, felemelkedtem, s ráálltam a lábaimra, felvettem a földről a kardomat, mely eddig mellettem hevert. Megforgattam a kardot a fejem felett, s lecsaptam Castielre. Ellenségem fele az erős csapás hevétől hatalmasat pördülve a földre hullott. Majd hirtelen meghallottam, hogy többen is futva közelítenek felém, támadó pozícióba álltam, s a zaj irányába fordultam. A barátaim közeledtek fegyverekkel a kezükben. Jessy és Josh gyógynövényeket, mozsárt és kötszert hoztak.
- Joe, te vérzel. - mondta kétségbeesetten Lyz, s valaki elkezdett rázogatni, hogy ébredjek fel. Kinyitottam a szememet, s tényleg véreztem.
- Mi történt? - kérdezte Rose.
- Álmomban Castiel szerelmet vallott, s mikor megmondtam, hogy nem őt szeretem hasba szúrt, de én lefejeztem. - mondtam, s feltörtek a könnyeim. A seb nem fájt, de erősen vérzett.
- Hozzatok mandragórát, körömvirágot és tűztövist. - mondtam erőtlenül. Kezdtem gyengülni. Rose elszaladt, majd a testvéreimmel és Esmével együtt tért vissza.
- Semmi baj nem lesz. - mondta Lyz és hallottam, hogy elcsuklott a hangja, még ő se hiszi el, amit mond.
- Félek. - mondtam halkan.
- Semmi baj nem lesz, csukd be a szemed. - mondta Jessy, majd leszedte rólam a takarót, felhúzta a pólómat és rárakta az összetört növényeket a hasamon tátongó sebre, s leragasztotta azt. - Ma már nem kelhetsz fel az ágyból. - mondta. - Esme kérlek hozz neki vért, innia kell, hogy pótolja a veszteséget, meg amúgy is gyenge.
- Rendben. - mondta Esme, s hallottam ahogy elhagyta a szobát. Kinyitottam a szememet.
- Segítsetek felülni. - mondtam. - Rose hozol még pár párnát és egy új lepedőt meg egy másik takarót? Nem szeretnék a saját véremben fetrengeni. - mondtam.
- Persze, azonnal hozom. - mondta Rose. - Fiúk, gyertek segíteni, mindannyian. És máris felküldöm Alicet, hogy segítsen átöltözni.
- Megyünk. - mondták a fiúk. Amint kimentek és csak Jessy maradt bent velem belépett Alice és Esme, Esme hozta a vért, amit le is rakott az éjjeliszekrényre az ágyam mellé.
- Gyere, állj fel. - mondta Jessy és Alice-szel együtt megfogták a két karomat és segítettek felállni, Jessyn támaszkodtam miközben Alice segített levenni a véres pólómat. Esme leszedte az ágyneműt, Alice segített levenni a nadrágomat is, majd beszaladt a fürdőbe és hozott egy kis vizes gézt, amivel letörölte a hasamról a rászáradt vért. Majd benyúlt a szekrényembe és előszedett nekem pár ruhát: egy fehér pólót és egy rövidnadrágot. Segített felöltözni majd kopogtattak.
- Gyertek be. - mondtam és Rose meg a többiek benyitottak, Rose és Esme felhúzták az ágyat, lerakták a párnákat. Jessy és Alice segítettek visszafeküdni, felhalmoztuk a párnákat a hátam mögött, hogy félig ülőhelyzetben legyek. Megittam a vért. Lyz és Jessy leültek az ágyam két szélére, Josh, Rose, Alice és Emett leültek egy-egy székre, a többiek kimentek.
- Nyugodtan menjetek edzeni. Elleszek egyedül is. - mondtam.
- Én maradok. - mondta Lyz és megfogta a kezemet.
- Mi is. - mondták a tesóim.
- Nekem meg nincs kivel edzenem. - mondta Emett.
- Ha nem gond akkor megkérnélek titeket, hogy hagyjatok magunkra a tesóimmal és Lyzzel. - kértem.
- Rendben. - mondta Esme, majd megfogta a véres poharat és kitessékelte a többieket a szobából. - Hozzak még vért? - kérdezte.
- Nem, köszi, de egy kis almás palacsinta jól esne, ha nem gond. - mondtam.
- Rendben, azonnal hozom. - mondta és ő is kiment a szobámból. A sebem viszketett, ez azt jelenti, hogy már gyógyul. Elkezdtünk beszélgetni, majd olyan 20 perc múlva Esme kopogott és behozta a reggelimet, de nem csak nekem, hanem a többieknek is hozott, majd kiment. Elkezdtünk enni, de amint lement az első két falat elkezdett fájni a sebem. Iszonyatosan lüktetett és égett, felszisszentem, Jessy és Lyz azonnal letették a tálcáikat és felém fordultak.
- Mi a baj? Fáj? - kérdezte Lyz. A fájdalomtól megszólalni se tudtam, csak némán bólintottam. Jessy kiszaladt a szobából és hívta Esmet, Carliset, Jaspert Bellát, Roset és Emettet, két perccel később mind bejöttek, Esme megnézte a sebet és azt mondta, hogy a seb mérgezett, és nem érti miért nem vette ezt eddig észre. Jessy kiszívta a mérget, majd Bella elszaladt a fürdőbe és hozott egy vizes meg egy száraz gézt a vizessel elkezdte kimosni a sebet, majd Jasper odaadott neki egy üveget, amiben szerintem vodka volt, vagy valami alkohol. Bella átitatta a gézt az alkohollal és lekente vele a sebet, fájdalmamban felsikítottam. Éreztem, hogy elkezd összehúzódni a seb. Majd raktak rá egy fura szagú krémet, amivel lekenték, majd leragasztották.
- Most már nem fog fájni. - mondta mosolyogva Bella.
- Köszönöm. - mondtam. A többiek kimentek a szobából, Jessy odaadta a tálcámat és folytattuk az evést. A sebem estére teljesen begyógyult. Másnap már tudtam edzeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése