20. rész: A seb, mely nem gyógyul.

Már három nap telt el, de Galatea sebe nem gyógyul, nem tud lábra állni és a seb, csak fertőződik. Ma vasárnap van. Reggel bementem Galatea szobájába, hogy megnézzem, hogy van.

- Galatea ébredj! - próbáltam felkelteni, mert össze-vissza forgolódott, valószínűleg rosszat álmodott.

- Menj innen! - nem tudom, hogy ezt kinek mondta, de muszáj felkeltenem. hozzáértem a vállához és egyszerre két dolog történt: 1: megéreztem, hogy a lány tűzforró. 2: a bal vállához értem hozzá, jobb kezével azonnal megragadta a csuklómat és átdobott az ágy túloldalára. Hatalmasat estem.

- Valaki segítsen! - kiabáltam, hátha valaki meghallja. És sikerrel jártam, bejött Emy, Jessy és Alice.

- Mi a baj? - kérdezte a húgom.

- Jessy te hozz gyógynövényeket, magas láza van és a sebe egyre rondább, ráadásul kénes szaga van a sebnek. Emy, Alice ti meg ki tudnátok szabadítani a szorításából? Próbáltam felkelteni, de csak elkapta a kezem és átrántott a túloldalra. - Jessy elment, a másik két lány meg segített kiszedni a fájó kezemet az alvó lány erős szorításából. Majd nagy nehezen felébresztettük, és addigra Jessy visszaért a kellő növényekkel. Mindent előkészített, Galatea lábát lekezeltem és megitattam vele egy erős főzetet, amitől talán jobban lesz. A csuklómon véraláfutás lett ott, ahol Galatea olyan erősen megszorította.

- Mi történt a kezeddel? - kérdezte a lány, mikor felébredt és meglátta.

- Ezek szerint nem emlékszel?

- Mire kéne?

- Jöttem felébreszteni téged, valószínűleg rosszat álmodtál, vagy nem tudom. Azt mondtad, hogy menjek el, megfogtam a válladat, hogy felkeltselek, éreztem, hogy magas lázad van. Megragadtad a csuklómat és átrántottál az ágy túloldalára. Te szorítottad ilyen erősen a kezemet. Emyvel és Alice-szel alig tudtuk lefeszíteni az ujjaidat a csuklómról.

- Joana, úgy sajnálom, nem voltam magamnál.

- Tudom, nincs semmi baj. Lábra tudsz állni? - kérdeztem, mire Galatea megrázta a fejét. Ettől tartottam. - Lányok kérlek segítsetek neki lemenni a nappaliba, nekem el kell mennem.

- Hova mész? - kérdezte Emyly, mikor indultam az ajtó felé.

- Megkeresem azt, aki miatt ilyen Galatea lába.

- Ne tedd! Meg fognak ölni, te nem hozzájuk tartozol, és valószínű, hogy Castiel is ott lesz.

- Galatea, nem érdekel, hogy mit csinálnak velem, de te fontosabb vagy. Beszélek Willel és a gyilkssal is, ha ott lesz.

- Nem mehetsz egyedül. Veled tartok. - mondta egyszerre Emy és Jessy.

- Gyertek, de Jessy ugye tudod, hogy repülni fogunk?

- Nem érdekel, hívjuk Lyst és Alexyt is, kelleni fog az erősítés, sőt, hívom Samet is, én majd vele megyek.

- Oké, akkor szóljatok a többieknek, én megyek készülni. Azt ajánlom, hogy tartalék fegyvert is hozzatok. - felmentem a szobámba, felvettem egy passzos, fekete bőrnadrágot, egy vörös pólót és a fekete bőrdzsekimet. a térdig érő fűzős, magassarkú csizmámat vettem fel, s a szárába beledugtam a két athamémat. Az övembe két tőrt akasztottam és a hátamra felvettem a kardomat. Mire lementem már mind ott voltak harckészültségben. 
- Joana, gyere egy kicsit. - szólt Galatea.
- Igen?
- Vigyétek magatokkal Dajant vagy Aront, ők tudni fogják, hova kell menni.
- Oké, köszi. Aron. - szóltam a fiúnak.
- Igen?
- Gyere velünk.
- Hova megyünk?
- A régi falkátokhoz. Beszélnem kell Willel, ott lesz Castiel is. Jessy kérlek pakold tele az egyik táskát kötszerrel és gyógynövényekkel.
- Oké. - Jessy öt perc múlva felszerelve jött oda hozzánk. Kimentünk a házból, Jessy felült Sam hátára.

Elindultunk, végig követtem Aront két óra alatt odaértünk. Aron átalakult, de Sam nem.

- Hol találom az alfát? - kérdeztem az egyik nagyjából velem egyidős lányt.

- Gyertek velem. - mondta és elindult. Pár perc séta után megtaláltuk Willt, épp Castiellel beszélt.

- Mi a frászt kerestek itt? - kérdezte.

- Téged. - mondtam, s villantottam a hófehér és tűhegyes szemfogaimat. - Mi a frászt csináltál Galatea lábával? A seb el van fertőződve, Galatea lázas, reggel próbáltam felkelteni, de majdnem eltörte a kezemet. A seb kénszagot áraszt, milyen méreg került bele?

- Castiel! Azt mondtad, hogy nem lesz baja, csak meg fog változni, majd visszajön hozzám.

- Ó hogy rohadnátok meg mindketten! - mondta Emy. - Will te mi a francért nem tudod elfogadni, hogy soha a büdös életben nem fog visszajönni hozzád? És te Castiel, miért akarsz megölni egy ártatlan farkaslányt? Will nem tudom, hogy mi történt, hogy miért jött el innen Galatea, de azt igen, hogy akkor pláne nem fog visszajönni, ha egy gyilkossal szövetkezel. Térj észhez és mondd el, hogy mit tudunk tenni, hogy Galatea túlélje. Ez gondolom egy olyan szer, amivel tudjátok befolyásolni, ha megtörik. De Galatea elméje erősebb, mint az alantas szeretek, mivel a szer nem tud az elméjére hatni, így meg fog halni, ha nem adsz ellenszert. Mi tényleg békével jöttünk, csak a barátunkat akarjuk megmenteni.

- Én nem tudom, mit adott Castiel. De ha tudom, hogy Galatea belehalhat akkor nem megyek bele. - mondta Will.

- Ha békével jöttetek, akkor, miért van Joanánál két athame, két tőr és a nagy kardja, nálad Emyly szintén két athame még két tőr és még a többieket is sorolhatnám?

- Mert már ismerünk eléggé ahhoz, hogy tudjuk, hogyha nem hozunk elég fegyvert, akkor, ha ilyen kevesen vagyunk nincs sok esélyünk ellened. - mondta Lys.

- Ez hízelgő... - mondta Castiel, de nem tudta folytatni, mert félbeszakítottam

- Elég a bájcsevejből! Nem ezért jöttünk Castiel, ne rabold az időnket. Will, ha nem akarod, hogy Galatea meghaljon segíts. Castiel, mond meg, hogy mi jutott Galatea vérébe, hogy megcsinálhassam az ellenszert. Ha még egy ember meghal miattad, akkor a saját kezeimmel öllek meg.

- Itt az ellenszer. - mondta legnagyobb meglepetésemre Castiel helyett Will és odaadott egy üvegcsét. - Juttassátok a vérébe.

- Köszönjük. - mondtam. Aron visszaváltozott, és elindultunk haza. - Itt az ellenszer. - mondtam Galateának, mikor hazaértünk. - De ennek a véráramodba kell jutnia.

- Rendben. - mondta.

- Tessék. - mondta Carlise és a kezembe adott egy injekciós tűt, azzal beadtam Galateának az ellenszert. A lány eleinte rosszabbul volt, egész éjjel ott ültem mellette és hideg vizes borogatással csillapítottam a lázát. Egy árva percet nem aludtam. Reggelre picit jobban lett, de szóltam Jessynek, hogy szóljon az ofőnknek, hogy nem megyek be iskolába, majd igazolom a hiányzást. Reggel Rose lehozta Alexát, aki nem értette, hogy mi baja van Galateának. Elmagyaráztam, hogy beteg és pihenésre van szüksége. A kislány végig ott ült a farkaslány mellett, így már ketten vigyáztunk rá, egész nap. Kedden Galatea már lábra tudott állni, de még mellette maradtam, mert továbbra is gyenge volt. A lábán a seb, még mindig nem gyógyult be, de már nem volt elfertőződve.

- Ma már menj iskolába. - mondta szerda reggel, de én csak a fejemet ráztam.

- Nem foglak így itt hagyni. - mondtam, s ezzel én lezártnak tekintettem a témát, de ő továbbra is próbált meggyőzni. Csak az  baj, hogy nem jött össze neki, így hát beletörődött, hogy mellette maradok. Tehát szerdán se mentem suliba és ez volt már a harmadik átvirrasztott éjszakám, de még bevállaltam. Viszont Galatea csütörtökre rendbe jött, a lábán is begyógyult a seb, tehát mentem iskolába. Az első óra osztályfőnöki volt.

- Jó reggelt gyerekek! - köszönt vidáman a Tanárnő. - Joana itt van?

- Igen tanárnő, itt vagyok. - mondtam, és nagy nehezen felálltam a padból. Elindultam, hogy kiviszem az igazolásomat, de megbotlottam és elestem.

- Joana, jól vagy? Amúgy mi volt a baj, miért nem voltál három napig?

- Beteg voltam tanárnő. - mondtam, mikor sikerült feltápászkodnom a földről. Odaadtam az igazolást.

- Úgy tűnik még most se sikerült meggyógyulnod. - láttam, hogy a tanárnő aggódik értem.

- De, jól vagyok. - bizonygattam, mikor visszamentem a helyemre. Órán majdnem elaludtam. De a többin se teljesítettem jobban... aztán hazamentem, lehúztam egy pohár vért és ruhástul bedőltem az ágyamba. Legközelebb, csak másnap reggel keltem fel, akkor is csak arra, hogy valaki rám öntött egy pohár hideg vizet.

- Mi-mi-mi van?

- Az, drága nővérem, hogy van kerek húsz percünk beérni az iskolába, de te nem akartál felkelni. - mondta Jessy

- Miért nem hagytál aludni? Álmos vagyok!

- Azért, mert ha nem tudnád ma írunk témazárót gyógynövényismeretből.

- Azért jó lett volna, ha szólsz, hogy írni fogunk. Tudod én az elmúlt héten egyszer voltam suliban, és tegnap nem volt gyógynövényismeret...

- Jó bocsi, de nem kéne lecseszned, és másszál már ki abból a nyamvadt ágyból!

- Békén hagynál?

- Lányok, mi a hangzavar tárgya? - jött be Galatea, az ölében Alexával.

- Aludni akarok, de nem hagy, és amúgy se szólt, hogy ma témazárót írunk. - mondtam a kelleténél sértődöttebben.

- Lecseszett, amiért elfelejtettem szólni neki a témazáróról. - mondta Jessy.

- Na jó lányok, ebből elég! Jessy te menj iskolába, mert elkésel. Joana te meg aludj, majd igazolom a napodat és így fogsz tudni készülni a dolgozatra.

- Köszönöm. Jessy tényleg siess. Én majd megírom hétfőn a dogát. Mondd meg ofőnknek, hogy még mindig beteg vagyok. És bocsi, amiért lecsesztelek, de valld be, mindketten túlreagáltuk a dolgot.

- Igen. Na pihend ki magad, majd talizunk. Szia Joe. - mondta, megölelt és kiment a szobából. Nemsokkal később hallottam, ahogy felbőgeti a motorját és elhajt.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva Galatea.

- Igen, csak mindjárt elalszom. De te jól vagy? - kérdeztem.

- Igen, de aludj. - mondta, majd kiment a szobámból. Befeküdtem az ágyamba, de nem jött álom a szemere, csak forgolódtam. Majd jó idő elteltével kimásztam az ágyamból és lementem a nappaliba.

- Mi a baj Joana, nem úgy volt, hogy alszol? - kérdezte Galatea, aki épp figyelte a két játszó gyereket.

- Nem tudok aludni, valami nagyon aggaszt.

- Mi az?

- Nem tudom, de érzem, hogy valami baj lesz. - amint kimondtam megcsörrent a telefonom, felrohantam érte a szobámba, Alice volt az. - Igen? Mi a baj?

- Gyere be a suliba, Jessy megsérült, Castiel.

- Tíz perc és ott vagyok. - letettem a telefont. Felkaptam egy lila pólót, egy farmert, a fűzős csizmámat és a bőrdzsekimet. Minden fegyveremet elraktam a helyére. Lerohantam a lépcsőn.

- Mi a baj?

- Beigazolódott a gyanúm, Jessy megsérült. - mondtam, miközben a konyhában pakoltam össze egy kupac gyógynövényt, ha hiányzik valami, majd elküldök valakit az üvegházba.

- Veled megyek.

- De ugye tudod, hogy repülni fogunk?

- Nem érdekel.

Galatea felkapta a kabátját és a csizmáját, felszólt Esmének, hogy figyeljen a két gyerekre és elindultunk. Nem messze a sulitól láttam azt a rendőrt, aki a múltkor megállított, felnézett és köszönésképp intett. Visszaintettem és siettünk tovább a suliba. Megérkeztünk, Lys várt az udvaron.

- Gyertek. - mondta és elkezdett befelé futni. Beértünk az aulába, Jessy a földön feküdt, körülötte rengeteg diák és tanár volt.

- Utat kérek! - ordítottam. - Menjetek arrébb. - megnyílt egy folyosó, amin odajutottam a húgom mellé, Castiel hasba szúrta. A seb erősen vérzett, lekezeltem. - Túl sok vért vesztett, valaki hívja vérbankot, MOST! - nos igen... a tanárok semmit nem tudnak/akarnak/mernek tenni. Én irányítok.