9. rész:  Viola

Vasárnap már együtt edzettem a többiekkel, jól ment az edzés, bár hamar elfáradtam. Délelőtt a fizikai edzés volt, délután elkezdtük fejleszteni a képességeimet. A szárnyamat és a fogamat már kiskorom óta én irányítom, de meg kellett tanulnom a szárnyam nélkül lebegni, hisz azt is tudok. egyszer már egész jól ment, de utána megint nem koncentráltam elég jól és leestem két méter magasból, de szerencsére Lyz és Josh felemelkedtek és elkaptak még zuhanás közben.

- Joe kérlek próbálj koncentrálni, tudom, hogy fáradt vagy, de így soha nem fogod tudni használni a képességeidet. - mondta rosszallóan Rose.

- Tudom-tudom, de nem lehetne pihenni? Nem vagyok jól. - mondtam és ez igaz is volt, mert egész nap szinte semmit nem ettem és már a kimerültségtől is hányingerem volt.

- Ettél te ma valamit? - kérdezte Jessy, aki tudja, hogy hogy nézek ki ha nem eszek eleget.

- Szerintem semmit nem evett. - erősítette meg a húgunk gyanúját a bátyám, mire én csak erőtlenül bólintottam.

- Gyere enni, adok húslevest. - mondta Esme és elindultunk befelé. Leültem az asztalhoz és elém rakott egy nagy tányér gőzölgő húslevest. Elkezdtem enni, gyorsan befaltam és kértem még egyet. Azt is gyorsan megettem, utána ettem egy kis milánóit (az a kevés két púpos tányérnyi volt). Majd utána még sütit is ettem, aztán ráadásnak ledöntöttem két pohár vért.

- Folytathatjuk az edzést. - mondtam mosolyogva, mindig jobb a kedvem, ha tele vagyok.

- Akkor gyere. - mondta Bella és elindultunk ki a házból, be az erdőbe, egyre mélyebbre mentünk, mind kimentünk, Alexy és Armin is velünk voltak. Csak mentünk és mentünk egyre befelé, míg elértünk arra az eldugott tisztásra, mely álmomban is szerepelt, ez az a tisztás volt, ahol álmomban csatáztunk Castielékkel.

- Összpontosíts arra, hogy újra elő tudd hozni azt a tűzcsóvát, ami a szüleid halála után kitört belőled. - mondta Alice. Felemelkedtem és hagytam, hogy átjárjon a fájdalom, újra arra gondoltam, hogy nincsenek velem a szüleim és sikerült, a tűzcsóva kitört, megint fel az égbe, ha erősen koncentrálok sikerülni fog, hogy a kezeimre korlátozzam az erőm ezen részét.

- Ügyes. - jegyezte meg Alexy elismerően. Folytattam a koncentrálást, azt akartam, hogy a kezemben izzon az erő, hogy onnan törjön fel a lángcsóva. Először egy hatalmas tűzlabdát csináltam, amit felküldtem az égbe, majd azonnal előtört a kezeimből a tűzcsóva.

- Sikerült, sikerült! - kiáltottam fel boldogan, s leszálltam a földre. Jessy és a többiek odagyűltek körém és jó szorosan megöleltek. Majd jött az, hogy erősítettük a telepatikus képességeimet. Nap végére sikerült a puszta akaratommal reptetni a kardomat, sőt még Armint is sikerült megbéklyóznom, hogy ne tudjon ő megbéklyózni engem indákkal. Este kimerülten vánszorogtam be vacsora és zuhanyzás után a szobámba, s erőtlenül másztam be az ágyamba, amint betakaróztam azonnal el is aludtam. Mivel késő estig edzettünk így Lyz itt aludt egy szobában a bátyámmal. Reggel valaki kopogott az ajtómon, én már félig ébren voltam.

- Gyere. - mondtam, s belépett Lyzander, kezében egy tálca volt, volt rajta friss péksüti a szomszédos pékségből, egy pohár narancslé, egy bögrében kávé, egy pohár vér, volt még a tálcán vaj, két kifli meg egy kis szalámi. - Köszönöm. - mondtam és elvettem a tálcát, beleharaptam a péksütibe, hmmmm... fahéjas csiga, a kedvencem. megettem a csigát és megittam a kávét, majd utána a vért, ritkán iszok kávét, de most jól esett a süti mellé. - Honnan tudtad, hogy hogy iszom a kávét, mi a kedvenc péksütim, meg hogy reggelente narancslevet szoktam inni a vér mellé? - kérdeztem őszinte kíváncsisággal a hangomban.

- Bevallom, csaltam, Josh adott tippeket. - mondta Lyz elmosolyodva. Egyikükre se tudtam haragudni, letettem a tálcát az éjjeliszekrényre és megcsókoltam a barátomat, aki boldogan viszonozta. - Megyek, leviszem a tálcát, addig kezdj el készülődni. - mondta Lyzander és megfogta a tálcát, majd kiment a szobámból. Én beszaladtam a fürdőbe, fogat és arcot mostam, majd visszamentem a szobámba és kerestem valami ruhát, tíz perc keresgélés után megtaláltam, hogy mt vegyek fel, ami illik hozzám és mégis fekete, jelezvén, hogy gyászolok.

Mikor elkészültem lementem a nappaliba a többiek már ott voltak. Jessy elég érdekesen nézett ki, lehet, hogy ő így gyászol?

Nem tetszett a felsője, de mindegy, túlélem.

- Elvihetlek? - kérdezte Lyz.

- Igen. - mondtam boldogan. Majd' kiugrottam a bőrömből. Kimentünk felkaptam a sisakomat, a táskámat beraktam Lyanderével együtt Alice kocsijának a csomagtartóba, Alice mondta, hogy elviszi a cuccainkat. Majd Lyz felült a motorra és meg szorosan mögé, átöleltem a derekát és így indultunk el, a mi kis konvojunkkal együtt a suliba. Mikor megérkeztünk leszálltam a párom motorjáról, levettem a sisakomat, felkaptam a táskámat, amiből kikaptam a hajkefémet és nekiestem összekócolódott fürtjeimnek. Elindultunk befelé Lyzzel kéz a kézben sétáltunk befelé. Odajött Viola.

- Ti jártok? - nézett rám, mint valami rothadó húscafatra. Viola egy felsőbb éves lány, aki általában csendes, visszahúzódó és nagyon kedves, de most felállt a szőr a hátamon, Hangja fenyegetően csengett, vajon mi lehet a furcsa reakciójának a hátterében?

- Igen, valami baj van vele? - kérdeztem kedvesen. igyekeztem nem tudomást venni a lekezelő hangneméről és arról ahogy rám nézett.

- Kijönnél beszélgetni? - kérdezte Viola.

- Csak a testvéreim jelenlétében megyek ki veled beszélni. - mondtam határozottan.

- Akkor ennyi erővel itt is mondhatom. - jelentette ki. - Szállj le Lyzanderről, takarodj a közeléből, ő az enyém. - mondta, s szemében ijesztő fény villant.

- Hé Viola, én is itt vagyok. - mondta Lyz és arrébb vonszolta a lányt, és utánuk mentem. - Nem vagyok játékszer, és nem leszek a tiéd, én Joe-t szeretem, nem téged, fogd már fel. - még sosem hallottam a barátomat így beszélni. A hangja élesen csattant a csendben. - Szállj le róla, vagy megkeserülöd. - sziszegte a fogai közt Lyzander és meglökte a lányt.

- Hagyj békén. - a lány hangja hisztérikusan csengett.

- Lyz, ne törődj vele, úgyse tud ártani nekem. Inkább menjünk órára, mielőtt baj lesz. - mondta, majd karon ragadtam Lyzandert és behúztam a terembe. Leültem mellé, Armin aki mellette ült átült Alexyhez aki mellett meg én ültem. Nem volt egy nagy durranás a nap. Suli után hazamentünk, mármint Cullenékhez. Leültünk ebédelni, majd gyors átöltözés után mentünk edzeni. Ma csak fizikai edzés volt, az erőmet nem fejlesztettük. Este edzés után erőtlenül mentem aludni, nem aludtam sokat. Reggel már négykor fent voltam, nem tudtam aludni.